HU/SB 6.7.15
15. VERS
- athāham amarācāryam
- agādha-dhiṣaṇaṁ dvijam
- prasādayiṣye niśaṭhaḥ
- śīrṣṇā tac-caraṇaṁ spṛśan
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—ezért; aham—én; amara-ācāryam—a félistenek lelki tanítómestere; agādha-dhiṣaṇam—aki mély lelki tudással rendelkezik; dvijam—a tökéletes brāhmaṇa; prasādayiṣye—elégedetté fogom tenni; niśaṭhaḥ—kétszínűség nélkül; śīrṣṇā—fejemmel; tat-caraṇam—a lótuszlábát; spṛśan—megérintve.
FORDÍTÁS
Indra király így szólt: Nagyon őszintén és kétszínűség nélkül fogom fejemet Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere lótuszlábához hajtani. Ő a jóság kötőerejében van, ezért teljes tudással rendelkezik, és ő a legkiválóbb brāhmaṇa. Megérintem majd lótuszlábát, és felajánlom hódolatomat neki, hogy elégedetté tegyem.
MAGYARÁZAT
Amikor Indra király feleszmélt, megértette, hogy nem valami komoly tanítványa lelki tanítómesterének, Bṛhaspatinak. Eltökélte hát, hogy niśaṭha lesz, azaz nem lesz kétszínű. Niśaṭhaḥ śīrṣṇā tac-caraṇaṁ spṛśan: úgy határozott, hogy fejét lelki tanítómestere lábához érinti. Ebből a példából megismerhetjük azt az elvet, amit Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura nyilatkoztatott ki:
- yasya prasādād bhagavat-prasādo
- yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi
„A lelki tanítómester kegyéből elnyerhetjük Kṛṣṇa kegyét, míg a kegye nélkül egyáltalán nem fejlődhetünk.” Egy tanítvány sohase legyen képmutató vagy hűtlen a lelki tanítómesterhez. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 11.17.27) a lelki tanítómestert ācāryának is nevezi. Ācāryaṁ māṁ vijānīyān: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége azt mondja, hogy tisztelnünk kell a lelki tanítómestert, és úgy kell elfogadnunk mint Magát az Urat. Nāvamanyeta karhicit: sohasem szabad tiszteletlennek lennünk az ācāryával, és na martya-buddhyāsūyeta: sohasem szabad közönséges embernek tekintenünk. A bizalmas kapcsolat néha szemtelenséget szül, ezért az embernek nagyon kell ügyelnie arra, hogyan viselkedik az ācāryával. Agādha-dhiṣaṇaṁ dvijam: az ācārya egy tökéletes brāhmaṇa, és határtalan intelligenciával rendelkezik, mellyel irányítani tudja tanítványa cselekedeteit. Kṛṣṇa ezért a következőket tanácsolja a Bhagavad-gītāban (BG 4.34):
- tad viddhi praṇipātena
- paripraśnena sevayā
- upadekṣyanti te jñānaṁ
- jñāninas tattva-darśinaḥ
„Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megérteni az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az önmegvalósult lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert ők már látták az igazságot.” Teljesen meg kell hódolnunk a lelki tanítómester előtt, és szolgálattal (sevayā) kell megközelítenünk, hogy további lelki megvilágosodáshoz jussunk.