HU/SB 6.9.37
37. VERS
- sama-viṣama-matīnāṁ matam anusarasi yathā rajju-khaṇḍaḥ sarpādi-dhiyām.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sama—egyenlő vagy helyes; viṣama—nem egyenlő vagy téves; matīnām—azoknak, akik értelmesek; matam—végkövetkeztetés; anusarasi—követed; yathā—ahogy; rajju-khaṇḍaḥ—egy kötéldarab; sarpa-ādi—egy kígyó stb.; dhiyām—azoknak, akik érzékelik.
FORDÍTÁS
A megtévesztett ember megijed a kötéltől, mert kígyónak véli, aki azonban rendelkezik a kellő értelemmel, s tudja, hogy a kígyó csak kötél, az nem fél. A mindenki szívében ott lakozó Felsőlélekként így keltesz félelmet az emberekben vagy adsz nekik bátorságot intelligenciájuknak megfelelően, ám Benned nincsen kettősség.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban (BG 4.11) az Úr kijelenti: ye yathā māṁ prapadyante tāṁs tathaiva bhajāmy aham. „Mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát Nekem.” Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindennek a tárháza, beleértve minden tudást, minden igazságot és minden ellentmondást. A versben említett példa nagyon szemléletes. A kötél egy igazság, de van, aki kígyónak véli, míg mások tudják, hogy egy kötél. Hasonló módon a bhakták, akik ismerik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, nem látnak ellentmondást Benne, de az abhakták úgy látják Őt, mint minden félelem kígyóhoz hasonlatos forrását. Amikor például Nṛsiṁhadeva megjelent, Prahlāda Mahārāja a legfelsőbb menedékként pillantott Rá, míg apja, aki démon volt, a végső halálnak látta. Ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 11.2.37) elmondja, bhayaṁ dvitīyābhiniveśataḥ syāt: a félelemnek az az oka, hogy az ember elmerül a kettősségekben. Ha valaki jól ismeri a kettősségeket, akkor ismeri a félelmet és a gyönyört is. A bhakták boldogságának és a csekély tudással rendelkező abhakták félelmének ugyanaz a Legfelsőbb Úr a forrása. Isten egy, de az emberek az Abszolút Igazságot különféle szemszögekből értik meg. Az ostobák ellentmondásokat látnak Benne, a józan bhakták azonban nem találnak Benne semmi ellentmondást.