HU/SB 6.11.12
12. VERS
- na sanna-vāhāya viṣaṇṇa-cetase
- prāyuṅkta bhūyaḥ sa gadāṁ mahātmā
- indro ’mṛta-syandi-karābhimarśa-
- vīta-vyatha-kṣata-vāho ’vatasthe
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; sanna—fáradt; vāhāya—rajta, akinek hordozója; viṣaṇṇa-cetase—szíve mélyén szomorú; prāyuṅkta—használta; bhūyaḥ—újra; saḥ—ő (Vṛtrāsura); gadām—a buzogányt; mahā-ātmā—a nagy lélek (aki nem akarta megütni Indrát a buzogánnyal, mert látta, hogy Indra elkeseredett és szomorú); indraḥ—Indra; amṛta-syandi-kara—kezének, ami nektárt készít; abhimarśa—az érintéssel; vīta—megszabadult; vyatha—fájdalmaktól; kṣata—és sebektől; vāhaḥ—akinek elefántja; avatasthe—ott állt.
FORDÍTÁS
Amikor a nagy lélek, Vṛtrāsura látta, hogy Indra elefántja kimerült és megsebesült, s hogy Indrát mennyire elszomorította, hogy elefántját bántották, a vallásos elveket követve úgy határozott, hogy nem sújt le újra rá a buzogánnyal. Indra kihasználta az alkalmat, s nektárkészítő kezével megérintette elefántját, akinek ettől minden fájdalma elmúlt, s minden sebe begyógyult. Ekkor az elefánt és Indra némán felálltak.