HU/SB 7.5.22
22. VERS
- hiraṇyakaśipur uvāca
- prahrādānūcyatāṁ tāta
- svadhītaṁ kiñcid uttamam
- kālenaitāvatāyuṣman
- yad aśikṣad guror bhavān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
hiraṇyakaśipuḥ uvāca—Hiraṇyakaśipu király mondta; prahrāda—kedves Prahlādám; anūcyatām—mondd meg; tāta—drága fiam; svadhītam—nagyon művelt; kiñcit—valami; uttamam—nagyon szép; kālena etāvatā—olyan hosszú ideig; āyuṣman—ó, hosszú életű; yat—amit; aśikṣat—tanultál; guroḥ—tanítóidtól; bhavān—te magad.
FORDÍTÁS
Hiraṇyakaśipu így szólt: Kedves Prahlādám, drága fiam, ó, hosszú életű! Sok idő eltelt, és sok mindenről hallottál tanáraidtól. Kérlek, mondd el nekem most, hogy véleményed szerint mi a legjava ennek a tudásnak!
MAGYARÁZAT
Ebben a versben Hiraṇyakaśipu arról kérdezi fiát, hogy mit tanult a gurujától. Prahlāda Mahārājának kétféle guruja volt: Ṣaṇḍa és Amarka, Śukrācārya fiai a vér szerinti tanítványi láncolatban voltak a gurui, akiket apja jelölt ki, de másik guruja a nagy Nārada Muni volt, aki akkor tanította Prahlādát, amikor az anyaméhben volt. Prahlāda Mahārāja válaszul azokat a tanításokat mondta el apjának, amelyeket lelki tanítómesterétől, Nāradától hallott. Így ismét nézeteltérés támadt közöttük, mert Prahlāda Mahārāja azt akarta elmondani, hogy mi a legjobb dolog, amit a lelki tanítómesterétől hallott, míg Hiraṇyakaśipu a politikáról és a diplomáciáról akart hallani, amiről Prahlāda Ṣaṇḍától és Amarkától tanult. Most, hogy Prahlāda Mahārāja hozzákezdett, hogy elmondja, mit tanult gurujától, Nārada Munitól, az apa és fia közötti viszály még inkább kiélesedett.