HU/SB 7.9.34
34. VERS
- tat-sambhavaḥ kavir ato ’nyad apaśyamānas
- tvāṁ bījam ātmani tataṁ sa bahir vicintya
- nāvindad abda-śatam apsu nimajjamāno
- jāte ’ṅkure katham uhopalabheta bījam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat-sambhavaḥ—aki ebből a lótuszvirágból jött létre; kaviḥ—ő, aki képes megérteni a teremtés magasabb rendű okát (az Úr Brahmā); ataḥ—arról (a lótuszról); anyat—bármi más; apaśyamānaḥ—nem képes látni; tvām—Téged; bījam—a lótusz eredetét; ātmani—magában; tatam—kiterjesztetted; saḥ—ő (az Úr Brahmā); bahiḥ vicintya—külsőnek tekintve; na—nem; avindat—megértett (Téged); abda-śatam—száz félisteni évig*; apsu—a vízben; nimajjamānaḥ—elmerülve; jāte aṅkure—amikor a mag kicsírázik és növényként nyilvánul meg; katham—hogyan; uha—ó, Uram; upalabheta—érzékelheti az ember; bījam—a magot, ami már gyümölcsöt hozott.
FORDÍTÁS
Ebből a hatalmas lótuszvirágból született meg Brahmā, de nem látott semmi mást, csak a lótuszt. Ezért azt gondolván, hogy Te kívül vagy, a vízbe merült, és száz esztendőn át próbálta megtalálni a lótusz forrását. Nem lelt azonban a nyomodra, mert amikor a mag gyümölcsöt hoz, az eredeti mag láthatatlan.
MAGYARÁZAT
Ez a vers a kozmikus megnyilvánulást írja le. A kozmikus megnyilvánulás fejlődése olyan, mint amikor egy mag gyümölcsöt hoz. Amikor a gyapotból fonalat sodornak, a gyapot nem látható, s amikor a fonalból anyagot szőnek, a fonal sem látható többé. Ehhez hasonlóan tökéletesen megfelel a valóságnak, hogy amikor a Garbhodakaśāyī Viṣṇu köldökéből létrejött mag megnyilvánult, mint a kozmikus teremtés, többé nem lehetett megérteni, hol van a kozmikus megnyilvánulás oka. A modern tudósok az ősleves elméletével próbálják megmagyarázni a teremtés eredetét, de arra senki sem tud magyarázatot adni, hogyan robbanhatott fel ez az ősleves. A védikus irodalom azonban érthetően elmondja, hogy az anyagi energia összességét az anyagi természet három kötőereje hozta mozgásba a Legfelsőbb Úr pillantásának hatására. Ha tehát az ősleves elméletét vesszük alapul, felrobbanását az Istenség Legfelsőbb Személyisége okozta. El kell tehát fogadnunk, hogy minden ok oka a legfelsőbb ok, az Úr Viṣṇu.
* A mi időszámításunkkal mérve egy félisteni nap hat hónapnak felel meg.