HU/SB 7.9.33
33. VERS
- tasyaiva te vapur idaṁ nija-kāla-śaktyā
- sañcodita-prakṛti-dharmaṇa ātma-gūḍham
- ambhasy ananta-śayanād viramat-samādher
- nābher abhūt sva-kaṇikā-vaṭavan-mahābjam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasya—annak az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; eva—bizonyára; te—Neked; vapuḥ—a kozmikus test; idam—ez (az univerzum); nija-kāla-śaktyā—a hatalmas időtényező által; sañcodita—mozgásba hozott; prakṛti-dharmaṇaḥ—Neki, aki által a három guṇa, az anyagi természet három kötőereje; ātma-gūḍham—Benned szunnyadnak; ambhasi—az Okozati-óceán vizében; ananta-śayanāt—az ágyból, mely Anantaként (egy másik arculatodként) ismert; viramat-samādheḥ—felébredve a samādhiból (a yoga transzából); nābheḥ—a köldökből; abhūt—megjelent; sva-kaṇikā—a magból; vaṭa-vat—mint a hatalmas banjanfa; mahā-abjam—a világok hatalmas lótusza (hasonló módon kinőtt).
FORDÍTÁS
Ez a kozmikus megnyilvánulás, az anyagi világ szintén a Te tested. Kāla-śaktiként ismert hatalmas energiád működésbe hozza az anyag összességét, és így megnyilvánul az anyagi természet három kötőereje. Felébredsz ágyadon, Śeṣán, Anantán, és köldöködből egy parányi transzcendentális mag jön létre. Ebből a magból nyilvánul meg a hatalmas univerzum lótuszvirága, pontosan úgy, ahogyan egy banjanfa nő ki egy aprócska magból.
MAGYARÁZAT
A következőkben sorra leírást találhatunk Mahā-Viṣṇu három különböző formájáról, Kāraṇodakaśāyī Viṣṇuról, Garbhodakaśāyī Viṣṇuról és Kṣīrodakaśāyī Viṣṇuról, akik a teremtés és a fenntartás eredetei. Mahā-Viṣṇuból létrejön Garbhodakaśāyī Viṣṇu, Garbhodakaśāyī Viṣṇuból pedig fokozatosan megnyilvánul Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu. Garbhodakaśāyī Viṣṇu eredeti oka tehát Mahā-Viṣṇu, Garbhodakaśāyī Viṣṇuból pedig létrejön az a lótuszvirág, amelyen megnyilvánul az Úr Brahmā. Viṣṇu tehát mindennek az eredeti oka, ezért a kozmikus megnyilvánulás nem különbözik Tőle. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 10.8) is megerősíti, ahol Kṛṣṇa azt mondja: ahaṁ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate. „Én vagyok a forrása a lelki és az anyagi világnak. Minden Belőlem árad.” Garbhodakaśāyī Viṣṇu Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu kiterjedése, aki pedig Saṅkarṣaṇa kiterjedése. Ily módon végül is Kṛṣṇa minden ok oka (sarva-kāraṇa-kāraṇam). A végkövetkeztetés az, hogy az anyagi világot és a lelki világot egyaránt a Legfelsőbb Úr testének tekinthetjük. Megérthetjük, hogy az anyagi testet a lelki test okozza, s ezért az anyagi test a lelki test kiterjedése. Amikor valaki lelki tevékenységekbe kezd, egész anyagi teste lelkivé válik. Éppen így amikor az anyagi világban elterjed a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom, az egész anyagi világ lelkivé válik. Amíg ezt nem valósítjuk meg, addig az anyagi világban lakunk, ám amikor teljesen Kṛṣṇa-tudatosak leszünk, nem az anyagi világban, hanem a lelki világban élünk.