HU/SB 7.10.49
49. VERS
- sa vā ayaṁ brahma mahad-vimṛgya-
- kaivalya-nirvāṇa-sukhānubhūtiḥ
- priyaḥ suhṛd vaḥ khalu mātuleya
- ātmārhaṇīyo vidhi-kṛd guruś ca
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—az (Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa); vā—szintén; ayam—ez; brahma—a személytelen Brahman (ami Kṛṣṇa kiáradása); mahat—nagy személyiségek; vimṛgya—kutattak; kaivalya—egység; nirvāṇa-sukha—a transzcendentális boldogságnak; anubhūtiḥ—a gyakorlati tapasztalat forrása; priyaḥ—nagyon-nagyon kedves; suhṛt—jóakaró; vaḥ—tiéd; khalu—valójában; mātuleyaḥ—egy anyai nagybácsi fia; ātmā—pontosan úgy, mint a test és a lélek együtt; arhaṇīyaḥ—imádandó (mert Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége); vidhi-kṛt—(mégis szolgál titeket) mint parancsvégrehajtó; guruḥ—legfelsőbb tanácsadótok; ca—valamint.
FORDÍTÁS
A személytelen Brahman Maga Kṛṣṇa, mert Kṛṣṇa a személytelen Brahman forrása. Ő az eredete a transzcendentális boldogságnak, melyet a nagy szentek keresnek, ám Ő, a Legfelsőbb Személy mégis a legkedvesebb barátotok és örök jóakarótok, akit bensőséges kapcsolat fűz hozzátok anyai nagybátyátok fiaként, sőt a testetek-lelketek Ő. Imádatra méltó, mégis szolgátokként s néha lelki tanítómesteretekként cselekszik.
MAGYARÁZAT
Az Abszolút Igazságot illetően mindig vannak véleménykülönbségek. A transzcendentalisták egyik csoportja arra a végső következtetésre jutott, hogy az Abszolút Igazság személytelen, míg egy másik csoport arra, hogy az Abszolút Igazság egy személy. A Bhagavad-gītā az Abszolút Igazságot a Legfelsőbb Személyként fogadja el, sőt Maga a Legfelsőbb Személy, az Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban azt tanítja: brahmaṇo hi pratiṣṭhāham (BG 14.27), mattaḥ parataraṁ nānyat (BG 7.7). „A személytelen Brahman az Én részleges megnyilvánulásom, s nincs igazság, ami magasabb rendű lenne Nálam.” Ugyanez a Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége a Pāṇḍavák legjobb barátja és rokona volt, s néha még a szolga szerepét is Magára vállalta, amikor például levelet vitt a Pāṇḍaváktól Dhṛtarāṣṭrának és Duryodhanának. Kṛṣṇa a Pāṇḍavák jóakarója volt, ezért a guru feladatát is betöltötte azzal, hogy Arjuna lelki tanítómestere lett. Arjuna lelki tanítómesterének fogadta el Kṛṣṇát (śiṣyas te ’haṁ śādhi māṁ tvāṁ prapannam (BG 2.7)), és Kṛṣṇa néha megdorgálta őt. Aśocyān anvaśocas tvaṁ prajñā-vādāṁś ca bhāṣase (BG 2.11), mondta neki például: „Művelt beszéded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni.” Kutas tvā kaśmalam idaṁ viṣame samupasthitam, mondta aztán: „Kedves Arjunám, hogyan fertőzhettek meg téged ezek a tisztátalanságok?” Ilyen bensőséges kapcsolat fűzte a Pāṇḍavákat Kṛṣṇához. Ehhez hasonlóan az Úr tiszta bhaktája is jóban-rosszban Kṛṣṇával van; Kṛṣṇa az élete. Ezt mondja Śrī Nārada Muni, a hiteles tekintély.