HU/SB 9.10.14

Revision as of 23:40, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


14. VERS

na tvāṁ vayaṁ jaḍa-dhiyo nu vidāma bhūman
kūṭa-stham ādi-puruṣaṁ jagatām adhīśam
yat-sattvataḥ sura-gaṇā rajasaḥ prajeśā
manyoś ca bhūta-patayaḥ sa bhavān guṇeśaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; tvām—Téged, Uram; vayam—mi; jaḍa-dhiyaḥ—ostobák, mivel tompa az értelmük; nu—valójában; vidāmaḥ—ismerhetünk; bhūman—ó, Legfelsőbb; kūṭa-stham—a szív mélyén; ādi-puruṣam—az eredeti Istenség Személyiségét; jagatām—az univerzumoknak, amelyek egyre fejlődnek; adhīśam—a legfelsőbb mesterét; yat—irányításod alatt megszilárdult; sattvataḥ—a sattva-guṇával átitatott; sura-gaṇāḥ—az ilyen félistenek; rajasaḥ—a rajo-guṇával átitatott; prajā-īśāḥ—a prajāpatik; manyoḥ—a tamo-guṇa által befolyásolt; ca—és; bhūta-patayaḥ—a szellemek urai; saḥ—egy ilyen személyiség; bhavān—Te, Uram; guṇa-īśaḥ—az anyagi természet mindhárom kötőerejének mestere.


FORDÍTÁS

Ó, mindent átható Legfelsőbb Személy! Ostobák vagyunk, s nem értettük meg, ki vagy, de most már tudjuk, hogy Te vagy a Legfelsőbb Személy, az egész univerzum mestere, a változatlan és eredeti Istenség Személyisége. A félisteneket a jóság kötőereje itatja át, a prajāpatikat a szenvedély kötőereje, a szellemek urát pedig a tudatlanságé, ám Te mindezen kötőerők mestere vagy.


MAGYARÁZAT

A jaḍa-dhiyaḥ szó állati értelemre utal. Aki ilyen értelemmel rendelkezik, nem értheti meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Egy állat csak akkor érti meg az ember szándékát, ha verik. Hasonló módon az ostoba emberek sem értik meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, de amikor az anyagi természet kötőerői szigorú büntetést rónak ki rájuk, lassanként kezdik érteni Őt. Egy hindi költő így ír:

duḥkha se saba hari bhaje
sukha se bhaje koī
sukha se agar hari bhaje
duḥkha kāthāṅ se haya

Amikor az ember szenved, elmegy a templomba, hogy az Urat imádja, amikor azonban gazdag, megfeledkezik az Úrról. Ezért az anyagi társadalomban szükség van az Úr büntetésére az anyagi természeten keresztül, mert enélkül az emberek ostoba, tompa értelmüknek köszönhetően megfeledkeznek az Úr felsőbbrendűségéről.