HU/SB 9.10.23
23. VERS
- evaṁ kṣipan dhanuṣi sandhitam utsasarja
- bāṇaṁ sa vajram iva tad-dhṛdayaṁ bibheda
- so ’sṛg vaman daśa-mukhair nyapatad vimānād
- dhāheti jalpati jane sukṛtīva riktaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—ily módon; kṣipan—szidalmazva (Rāvaṇát); dhanuṣi—az íjra; sandhitam—egy nyilat rögzített; utsasarja—kilőtte (felé); bāṇam—a nyilat; saḥ—az a nyíl; vajram iva—mint egy villám; tat-hṛdayam—Rāvaṇa szívét; bibheda—átszúrta; saḥ—ő, Rāvaṇa; asṛk—vért; vaman—hányva; daśa-mukhaiḥ—tíz szájából; nyapatat—leesett; vimānāt—repülőjéről; hāhā—ó, jaj, mi történt; iti—így; jalpati—kiáltva; jane—amikor minden jelenlévő; sukṛtī iva—mint egy jámbor ember; riktaḥ—amikor jámbor tetteinek eredményei véget érnek.
FORDÍTÁS
Így becsmérelte az Úr Rāmacandra Rāvaṇát, majd egy nyílvesszőt illesztett íjába, célba vette őt, és kilőtte a nyilat, amely úgy hatolt át Rāvaṇa szívén, akár egy villám. Amikor Rāvaṇa követői ezt meglátták, felkiáltottak: „Ó, jaj! Ó, jaj! Mi történt? Mi történt?” Rāvaṇa tíz szájából vért hányva leesett repülőjéről, épp úgy, ahogy a jámbor ember esik a földre a mennyei bolygókról, amikor jámbor tetteinek gyümölcsei elfogynak.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 9.21) kijelenti: kṣīṇe puṇye martya-lokaṁ viśanti. „Akik a mennyei bolygókon élvezték az életet, ismét a Földre esnek, ha jámbor tetteik eredményei elfogynak.” Az anyagi világ gyümölcsöző tettei olyanok, hogy akár jámboran, akár istentelenül cselekszik valaki, az anyagi világban kell maradnia különféle feltételek között, mert sem a jámbor, sem a bűnös tettek nem tudják megszabadítani az embert māyā béklyóitól, az ismétlődő születéstől és haláltól. Rāvaṇa valahogyan magas rangra emelkedett egy hatalmas birodalom királyaként, aki minden anyagi gazdagságot a magáénak mondhatott, mivel azonban elkövette azt a bűnt, hogy elrabolta Sītā anyát, jámbor tetteinek eredményei mind megsemmisültek. Aki sértést követ el egy kimagasló személyiség ellen, különösen pedig az Istenség Legfelsőbb Személyisége ellen, az kétségtelenül a leggyalázatosabb ember, és jámbor tettei eredményeit elveszítve el kell buknia, ahogyan az Rāvaṇával és más démonokkal történt. Ezért az írások azt tanácsolják, hogy az ember lépjen túl mind a jámbor, mind a bűnös tetteken, és maradjon minden megjelöléstől mentes, tiszta állapotban (sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam). Amikor valaki szilárdan végzi az odaadó szolgálatot, már felülemelkedett az anyagi síkon. Az anyagi szinten vannak magasabb és alacsonyabb rendű helyzetek, de ha valaki az anyagi szint felett áll, akkor mindig szilárd lelki helyzetben van (sa guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate (BG 14.26)). Rāvaṇa és a hozzá hasonló emberek lehetnek rendkívül hatalmasak és gazdagok az anyagi világban, helyzetük mégsem biztonságos, mert végső soron karmájuk eredményei kötik őket (karmaṇā daiva-netreṇa (SB 3.31.1)). Nem szabad elfelejtenünk, hogy teljes mértékben a természet törvényeitől függünk.
- prakṛteḥ kriyamāṇāni
- guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ
- ahaṅkāra-vimūḍhātmā
- kartāham iti manyate
„A hamis ego által megtévesztett szellemi lélek önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában az anyagi természet három kötőereje végzi azokat.” (BG 3.27) Senki se legyen büszke kiemelkedő helyzetére, és ne cselekedjen úgy, mint Rāvaṇa, azt gondolván, hogy független az anyagi természet törvényeitől.