HU/SB 10.13.18
18. VERS
- tataḥ kṛṣṇo mudaṁ kartuṁ
- tan-mātṝṇāṁ ca kasya ca
- ubhayāyitam ātmānaṁ
- cakre viśva-kṛd īśvaraḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—ezután; kṛṣṇaḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; mudam—örömöt; kartum—teremteni; tat-mātṝṇām ca—a tehénpásztorfiúk és borjak mamáinak; kasya ca—és Brahmānak (az öröme); ubhayāyitam—kiterjedés, borjakként és tehénpásztorfiúkként egyaránt; ātmānam—Magát; cakre—tette; viśva-kṛt īśvaraḥ—nem okozott nehézséget Számára, hiszen Ő az egész kozmikus megnyilvánulás teremtője.
FORDÍTÁS
Ezek után hogy örömet okozzon Brahmānak, valamint a borjak és a tehénpásztorfiúk mamáinak, Kṛṣṇa, az egész kozmikus megnyilvánulás teremtője kiterjesztette Magát borjakká és fiúkká.
MAGYARÁZAT
Noha Brahmāt már hatalmába kerítette az illúzió, mégis meg akarta mutatni hatalmát a tehénpásztorfiúknak. Miután azonban elrabolta őket, s visszatért hajlékára, Kṛṣṇa további döbbenetre adott okot Brahmā és a fiúk mamái számára, amikor újra az erdei falatozás kedvtelésének élvezetébe merült, a borjak és a fiúk helyébe új borjakat és fiúkat teremtve, akik ugyanolyanok voltak, mint a korábbiak. A Védák szerint ekaṁ bahu syām: az Istenség Személyisége millió és millió borjúvá és tehénpásztorfiúvá képes válni. Ezt tette most, hogy még jobban megzavarja Brahmāt.