HU/SB 10.13.50

Revision as of 00:39, 7 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


50. VERS

candrikā-viśada-smeraiḥ
sāruṇāpāṅga-vīkṣitaiḥ
svakārthānām iva rajaḥ-
sattvābhyāṁ sraṣṭṛ-pālakāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

candrikā-viśada-smeraiḥ—olyan tiszta mosollyal, mint a hold teljes, növekvő fénye; sa-aruṇa-apāṅga-vīkṣitaiḥ—vörös árnyalatú szemük tiszta pillantásaival; svaka-arthānām—saját bhaktái vágyainak; iva—ahogy; rajaḥ-sattvābhyām—a szenvedély és jóság kötőerői által; sraṣṭṛ-pālakāḥ—teremtők és védelmezők voltak.


FORDÍTÁS

E Viṣṇu-formák tiszta mosolyukkal, amely a hold erősödő fényére hasonlított, és vöröses árnyalatú szemük oldalra vetett pillantásaival megteremtették és megvédelmezték bhaktáik vágyait, akár a szenvedély és a jóság kötőerői.


MAGYARÁZAT

A Viṣṇu-formák megáldották a bhaktákat tiszta pillantásaikkal és mosolyukkal, amely a hold egyre teljesebb fényére hasonlított (śreyaḥ-kairava-candrikā-vitaraṇam). Fenntartóikként rápillantottak bhaktáikra, mosolyukkal átölelve és védelmezve őket. Mosolyuk a jóság kötőerejére hasonlított, amely megvédelmezi a bhakták minden vágyát, szemük pillantása pedig a szenvedély kötőerejére emlékeztetett. Valójában ebben a versben a rajaḥ szó nem szenvedélyt, hanem szeretetet jelent. Az anyagi világban a rajo-guṇa szenvedély, a lelki világban azonban szeretet. Az anyagi világban a szeretetet beszennyezi a rajo-guṇa és a tamo-guṇa, de a śuddha-sattvában a szeretet, ami a bhaktákról gondoskodik, transzcendentális.

A svakārthānām szó nagy vágyakra utal. Ahogy ez a vers megemlíti, az Úr Viṣṇu pillantása teremti meg a bhakták vágyait. Egy tiszta bhaktának azonban nincsenek vágyai. Sanātana Gosvāmī ezért megjegyzi, hogy mivel azoknak a bhaktáknak a kívánságai, akik a figyelmüket Kṛṣṇára rögzítették, már teljesültek, az Úr oldalpillantásai különféle Kṛṣṇával és az odaadó szolgálattal kapcsolatos vágyakat hoznak létre. Az anyagi világban a vágy a rajo-guṇa és a tamo-guṇa terméke, a lelki világban azonban a vágy az örök transzcendentális szolgálat változatosságát teremti meg. A svakārthānām szó tehát a Kṛṣṇa szolgálatára irányuló lelkesedésre utal.

Vṛndāvanában van egy hely, ahol azelőtt sohasem állt templom, de egy bhakta arra vágyott, hogy „Legyen ott egy templom és sevā, odaadó szolgálat!” Így aztán a hely, ahol valaha pusztaság volt, most zarándokhellyé változott. Ilyenek a bhakták vágyai.