HU/SB 7.7.47
47. VERS
- karmāṇy ārabhate dehī
- dehenātmānuvartinā
- karmabhis tanute deham
- ubhayaṁ tv avivekataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
karmāṇi—anyagi gyümölcsöző cselekedetek; ārabhate—kezdődik; dehī—egy élőlény, aki egy bizonyos fajta testbe került; dehena—azzal a testtel; ātma-anuvartinā—amit vágya és múltbeli cselekedetei szerint kap; karmabhiḥ—az ilyen anyagi cselekedetek által; tanute—kiterjeszti; deham—egy másik testet; ubhayam—mindkettőt; tu—valójában; avivekataḥ—a tudatlanság miatt.
FORDÍTÁS
Az élőlény, aki jelenlegi testét múltbeli gyümölcsöző tettei következtében kapta, véget vethet tettei eredményeinek ebben az életében, de ez nem jelenti azt, hogy megszabadul azoktól a kötelékektől, amelyek az anyagi testekhez fűzik. Kap egy bizonyos fajta testet, s amikor ezzel a testtel tetteket hajt végre, létrehoz egy másik testet. Így vándorol mélységes tudatlansága miatt egyik testből a másikba újabb és újabb születéseken és halálokon keresztül.
MAGYARÁZAT
A nem emberi létformákban az élőlény fejlődését a különféle testeken keresztül a természet törvényei automatikusan irányítják. A természet törvényei következtében tehát (prakṛteḥ kriyamāṇāni (BG 3.27)) az élőlény az alacsonyabb életformákból felemelkedik az emberi formába. Az embernek azonban fejlett tudata miatt meg kell értenie az élőlény örök helyzetét és azt, hogy miért kényszerül egy anyagi testet elfogadni. Ezt a lehetőséget a természet kínálja fel neki; de mi haszna emberi életének, ha ő mégis állatként cselekszik? Ebben az életben meg kell találnia az élet célját, és aszerint kell cselekednie. A lelki tanítómester és a śāstra utasításait meghallgatva kellőképpen intelligensnek kell lennie. Az emberi életformában nem szabad ostobának és tudatlannak maradnunk, hanem kérdezősködnünk kell örök helyzetünkről. Ezt nevezik úgy, hogy athāto brahma-jijñāsā. Az emberi pszichológia sok kérdést tesz fel. E kérdésekkel számtalan filozófus foglalkozott már, s választ is adtak rájuk a különféle elmebeli spekuláción alapuló filozófiákkal. A felszabaduláshoz azonban nem ez az út vezet. A védikus utasítások kijelentik: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet, ahhoz, hogy megválaszoljuk az élet kérdéseit, el kell fogadnunk egy lelki tanítómestert. Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam (SB 11.3.21): ha valakit igazán komolyan érdekel, hogy hogyan oldhatja meg az anyagi létezés problémáját, egy hiteles guruhoz kell fordulnia.
- tad viddhi praṇipātena
- paripraśnena sevayā
- upadekṣyanti te jñānaṁ
- jñāninas tattva-darśinaḥ
„Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan és szolgáld őt! Az önmegvalósult lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert ők már látták az igazságot.” (BG 4.34) Egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnunk: meg kell hódolnunk előtte (praṇipātena) és szolgálnunk kell őt. Az okos embernek kérdeznie kell a lelki tanítómestert az élet céljáról. Egy hiteles lelki tanítómester választ tud adni minden ilyen kérdésre, mert ő már látta a valódi igazságot. Még mindennapi tetteink során is először mérlegeljük, hogy mit nyerhetünk és mit veszíthetünk, és csak ezután cselekszünk. Az okos embernek éppen így végig kell gondolnia az anyagi lét egész folyamatát, s aztán okosan kell cselekednie a hiteles lelki tanítómester utasításainak megfelelően.