HU/Prabhupada 0251 - A gopik Krisna örök társai

Előző oldal - videó 0250

Következő oldal - videó 0252

Original Vaniquotes page in English

---

Load video

YouTube

YouTube might collect personal data. Privacy Policy

ContinueDismiss

Lecture on BG 2.6 -- London, August 6, 1973

Tehát az egész Bhagavad-gītā tanítása az, hogy ne magadért, hanem egyszerűen csak Kṛṣṇáért cselekedj. Még akár harcolhatsz is Kṛṣṇáért, vagy valamilyen borzasztó dolgot is tehetsz Kṛṣṇáért... Mint a gopīk. A gopīkat Kṛṣṇa elbűvölte. Kṛṣṇa egy fiatal, nagyon szép fiú volt, a gopīk pedig fiatal lányok. Ez a felületes... Valójában a gopīk Kṛṣṇa örök társai. Ānanda-cinmaya-rasa-pratibhāvitābhiḥ (Bs. 5.37.) Ők Kṛṣṇa kiterjedései, Kṛṣṇa gyönyörenergiájának kiterjedései. Ők Kṛṣṇa öröméért vannak. Nem közönséges nők. De felületesen szemlélve, csak tanítják, hogy hogyan szeressük Kṛṣṇát bármi áron... Ezért a gopīk, amikor Kṛṣṇa az éjszaka közepén hívta Őket... Kṛṣṇa a fuvoláján játszott, ők pedig vonzódni kezdtek ehhez, és elmentek otthonról. Néhányan be voltak zárva. Ők még az életüket is feladták. Annyira vonzódtak. Ez a fajta viselkedés, ha a fiatal lányok... A védikus kultúrának megfelelően, nem hagyhatják el az apa, a férj vagy a fiútestvér védelmét. Nem, nem mehetnek el. Különösen nem éjfélkor. Tehát ez a védikus elvek ellenére történt. Ez nyíltan egyfajta prostitúció. De mivel ez Kṛṣṇáért történt, az Úr Caitanya Mahāprabhu azt javasolja, hogy ramyā kācid upāsanā vraja-vadhubhiḥ kalpitā, „Nincs jobb imádati forma, mint amit a vraja gopīk megértettek. Vraja-vadhu. Egy fiatal lány számára ez a legcsúnyább, elhagyni a férje, az apja gondoskodását és elmenni másvalakihez, egy fiatal fiúhoz, a védikus kultúrában ez a leggyalázatosabb dolog. De mivel a középpontban Kṛṣṇa állt, ez a legmagasabb imádati formaként van elfogadva. Ez a Kṛṣṇa tudat. Meg kell tanulnunk, hogy hogyan cselekedjünk csak Kṛṣṇáért, hogy hogyan szeressük csak Kṛṣṇát. Ekkor lesz az életünk sikeres. És az emberi élet... Mivel több millió évvel ezelőtt mi is a Vaikuṇṭháról jöttünk le. Anādi karama-phale. Az anādi azt jelenti, hogy a teremtés előtt. Mi élőlények örökkévalók vagyunk. Még ha a teremtés, évmilliók és milliárdok múlva meg is semmisül, az élőlények nem pusztulnak el. Na hanyate hanyamāne śarīre (BG 2.20) Ők megmaradnak. Tehát amikor a teljes kozmikus megnyilvánulás meg lesz semmisítve, az élőlények Viṣṇu testében maradnak. Majd amikor újra egy teremtés történik, akkor ismét kijönnek, beteljesítsék a vágyaikat. A valód vágy az az, hogy visszamenjünk haza, vissza Istenhez.

Ezt a lehetőséget kaptuk. Ez az élet, ez az emberi létforma nagyon-nagyon kockázatos. Ha rosszul használjuk, akkor újra el kell fogadnunk a születés és halál körforgását. És nem csak ez történik, ha nem teljesítjük az életküldetést, akkor a teljes teremtés egy újabb pusztulása következik, és Viṣṇu testében kell maradni évmilliókig és milliárdokig. Majd újra vissza kell jönni. Ezért ezt anādi karama-phalénak nevezik. Az anādi azt jelenti, hogy a teremtés előtt. Ez történik. És hogy tanítsa a bolonddá tett élőlényeket, Kṛṣṇa személyesen jön el. Kṛṣṇa nagyon aggódik azét, hogy visszavigyen minket haza, vissza Istenhez. Mert mi Kṛṣṇa szerves részei vagyunk. Mondjuk, hogy a fiatok az utcán csavarog, akkor ti nem aggódtok, hogy „Ó, történhet vele valami baleset, akár meg is ölhetik szegény fiút!”? Tehát mentek, és próbáljátok megkeresni. Ehhez hasonló Kṛṣṇa helyzete is. Itt vagyunk ebben az anyagi világban, életről életre szenvedünk. Duḥkhālayam aśāśvatam (BG 8.15) Ez egy siralmas hely. De māyā illúziója miatt ezt a nyomorúságos helyzetet boldogságnak hisszük. Ezt nevezik māyānak. De ez... Nincs boldogság ebben az anyagi világban. Itt minden nyomorúságos Mihamarabb meg kell értenünk, hogy ebben az anyagi világban minden siralmas, és mihamarabb fel kell készülnünk arra, hogy elhagyjuk ezt a világot és visszamenjünk haza, vissza... ennek van értelme. Máskülönben bármit is csinálunk, le leszünk győzve. Mivel eltévesztjük a célt. Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum (SB 7.5.31) Durāśayā. A kilátástalan helyzet ellenére is abban reménykedünk, ami sosem fog teljesülni, próbáljuk dolgokat úgy alakítani, hogy Isten tudat nélkül legyünk boldogok. Ez sosem fog... Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇuṁ durāśayā. A durāśayā azt jelenti, „arra számítani, ami sosem teljesül.”