HU/SB 8.19.32
32. VERS
- eṣa te sthānam aiśvaryaṁ
- śriyaṁ tejo yaśaḥ śrutam
- dāsyaty ācchidya śakrāya
- māyā-māṇavako hariḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
eṣaḥ—ez a személy, aki csalárdul brahmacārīként jelenik meg; te—tiéd; sthānam—a tulajdonban lévő föld; aiśvaryam—a kincsek; śriyam—az anyagi szépség; tejaḥ—az anyagi erő; yaśaḥ—a hírnév; śrutam—a műveltség; dāsyati—adni fogja; ācchidya—tőled elvéve; śakrāya—ellenségednek, az Úr Indrának; māyā—csalárdul megjelenve; māṇavakaḥ—egy élőlény brahmacārī fia; hariḥ—valójában Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari.
FORDÍTÁS
Aki most csalárdul brahmacārīként jelent meg, valójában az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari. Azért jött ebben az alakban, hogy elvegye tőled minden földedet, vagyonodat, szépségedet, erődet, hírnevedet és műveltségedet, s miután elvett tőled mindent, Indrának, ellenségednek adja majd.
MAGYARÁZAT
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura ezzel kapcsolatban megmagyarázza, hogy maga a Hari szó azt jelenti: „aki elvesz”. Ha valaki kapcsolatba kerül Harival, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, az Úr elveszi minden szenvedését, s kezdetben látszólag elveszi minden anyagi tulajdonát, hírnevét, műveltségét és szépségét is. Ahogy a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 10.88.8) leírja, yasyāham anugṛhṇāmi hariṣye tad-dhanaṁ śanaiḥ. Az Úr így szólt Yudhiṣṭhira Mahārājához: „Bhaktám iránti kegyem első megnyilvánulása, hogy elveszem minden tulajdonát, különösen anyagi gazdagságát, a pénzét.” Ez az Úr különleges kegye őszinte bhaktája iránt. Ha egy őszinte bhakta mindenek felett Kṛṣṇát akarja, ugyanakkor azonban ragaszkodik az anyagi javakhoz, amelyek akadályozzák a Kṛṣṇa-tudatban való fejlődését, az Úr ügyesen elveszi minden tulajdonát. Śukrācārya most azt mondja, hogy ez a törpe brahmacārī mindent elvesz, s ezzel arra utal, hogy az Úr elveszi az ember minden anyagi tulajdonát, sőt még az elméjét is. Ha valaki az elméjét átadja Kṛṣṇa lótuszlábának (sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ (SB 9.4.18)), akkor természetesen mindent feláldoz, csak hogy Őt elégedetté tegye. Bali Mahārāja bhakta volt ugyan, mégis ragaszkodott az anyagi tulajdonához, ezért az Úr, mivel nagyon kedves volt hozzá, különleges kegyében részesítette azzal, hogy megjelent az Úr Vāmanadevaként, hogy elvegye tőle minden anyagi kincsét, az elméjével együtt.