HU/SB 3.32.28
28. VERS
- jñānam ekaṁ parācīnair
- indriyair brahma nirguṇam
- avabhāty artha-rūpeṇa
- bhrāntyā śabdādi-dharmiṇā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jñānam—tudás; ekam—egy; parācīnaiḥ—idegenkednek; indriyaiḥ—az érzékek által; brahma—a Legfelsőbb Abszolút Igazság; nirguṇam—az anyagi kötőerőkön túl; avabhāti—megjelenik; artha-rūpeṇa—különféle tárgyak formájában; bhrāntyā—tévesen; śabda-ādi—hang stb.; dharmiṇā—felruházva vele.
FORDÍTÁS
Akik idegenkednek a Transzcendenstől, azok a Legfelsőbb Abszolút Igazságot másképpen valósítják meg a spekulatív érzéki felfogáson keresztül, ezért téves találgatásaik miatt számukra minden relatívnak tűnik.
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége egy, aki személytelen arculatában kiterjedve mindenhol jelen van. Ezt a Bhagavad-gītā egyértelműen kijelenti. Az Úr Kṛṣṇa azt mondja: „Minden, ami tapasztalható, nem más, mint energiám kiterjedése.” Mindent Ő tart fent, de ez nem jelenti azt, hogy Ő mindenben benne van. Az érzékfelfogás, például egy dob hangjának hallása, egy szép nő látványa vagy egy tejtermék kellemes ízének érzékelése a nyelv révén a különféle érzékeken keresztül történik, ezért különféleképpen fogjuk fel őket. Az érzékelésből eredő tudás tehát különféle kategóriákra osztható, noha valójában minden egy, mint a Legfelsőbb Úr energiájának megnyilvánulása. Ehhez hasonlóan a tűz energiája a hő és a fény, és e két energiája által a tűz sokféle változatban, különféle érzékelési formákban képes megnyilvánulni. A māyāvādī filozófusok szerint az efféle változatosság hamis. A vaiṣṇava filozófusok azonban nem tekintik hamisnak a különféle megnyilvánulásokat; úgy fogadják el azokat, hogy nem különböznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, mert nem mások, mint különféle energiáinak megnyilvánulásai.
A vaiṣṇava filozófusok nem fogadják el azt a filozófiát, mely szerint az Abszolút valós, ez a teremtés pedig valótlan (brahma satyaṁ jagan mithyā). Ezt azzal a példával illusztrálhatjuk, hogy bár nem minden arany, ami fénylik, ez nem jelenti azt, hogy a csillogó tárgy nem valóság. Az osztriga héja például aranynak tűnik. Az arany szín megjelenése csakis a szemek érzékelésének köszönhető, ez azonban nem jelenti azt, hogy az osztriga héja nem valóságos. Hasonlóképpen az Úr Kṛṣṇa formáját látva az ember nem tudja megérteni, mi Ő valójában, de ez nem jelenti azt, hogy Ő nem valódi. Kṛṣṇa formáját úgy kell megértenünk, ahogyan a tudás könyvei, mint a Brahma-saṁhitā, leírják. Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ: Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége örök, gyönyörteli lelki testtel rendelkezik. Tökéletlen érzékfelfogásunkkal nem érthetjük meg az Úr formáját. Tudásra kell szert tennünk Róla. Ez a vers éppen ezért azt mondja: jñānam ekam. A Bhagavad-gītā megerősíti, hogy ostobák azok, akik miután látták Kṛṣṇát, közönséges embernek tekintik Őt. Nem ismerik az Istenség Legfelsőbb Személyisége korlátlan tudását, hatalmát és gazdagságát. A anyagi értelemben vett spekulációk ahhoz a következtetéshez vezetnek, hogy a Legfelsőbb forma nélküli. Az ilyen elmebeli spekulációnak köszönhető, hogy a feltételekhez kötött lélek az illuzórikus energia varázsa alatt tudatlanságban marad. A Legfelsőbb Személyt a transzcendentális hang révén kell megértenünk, melyet a Bhagavad-gītāban kiejt, ahol azt mondja: semmi sem magasabb rendű Nála, s a személytelen Brahman-ragyogás az Ő személyén nyugszik. A Bhagavad-gītā tiszta, abszolút szemléletét a Gangesz folyóhoz hasonlítják. A Gangesz vize olyan tiszta, hogy még a szamarakat és a teheneket is képes megtisztítani. Azok, akik a tiszta Gangeszt semmibe véve a csatornában hömpölygő piszkos vízben akarnak megtisztulni, nem lehetnek sikeresek. Az ember azonban sikerrel szert tehet az Abszolútról szóló tiszta tudásra pusztán azzal, hogy Magát a tiszta Abszolútat hallgatja.
Ez a vers érthetően kijelenti, hogy akik idegenkednek az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, azok tökéletlen érzékeik segítségével spekulálnak az Abszolút Igazság természetéről. A forma nélküli Brahmant azonban csakis hallás révén lehet érzékelni, személyes tapasztalat által nem. Tudásra tehát hallás útján lehet szert tenni. A Vedānta-sūtra megerősíti: śāstra-yonitvāt, a tiszta tudást a hiteles szentírásokból kell megszerezni. Ezért az úgynevezett spekulatív viták az Abszolút Igazságról mind hiábavalóak. Az élőlény valódi azonossága a tudata, amely mindig jelen van, akár ébren van, akár álmodik, akár mélyen alszik. Még mély álmában is képes érzékelni tudatával, hogy boldog-e vagy boldogtalan. Így aztán amikor a tudat a finom és a durva anyagi test közvetítő közegén keresztül nyilvánul meg, be van fedve, ám amikor a tudat tiszta, Kṛṣṇa-tudatú, akkor az ember megszabadul az ismétlődő születés és halál kötelékeitől.
Amikor a szennyezetlen, tiszta tudást már nem fedik be többé az anyagi természet kötőerői, akkor feltárul az élőlény valódi azonossága: ő örökké az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szolgája. Ennek folyamatát a következőképpen illusztrálhatjuk: A nap fényének sugarai világítanak, s maga a nap is világít. A nap jelenlétében a sugarak ugyanúgy világítanak, mint maga a nap, de amikor fényét egy felhő, vagyis māyā hatalma eltakarja, akkor sötétség uralkodik, tehát az érzékelés tökéletlenné válik. Ezért ahhoz, hogy az ember kiszabaduljon a tudatlanság bűvöletének rabságából, a hiteles szentírások alapján fel kell ébresztenie lelki tudatát, azaz Kṛṣṇa-tudatát.