HU/SB 3.33.27
27. VERS
- nityārūḍha-samādhitvāt
- parāvṛtta-guṇa-bhramā
- na sasmāra tadātmānaṁ
- svapne dṛṣṭam ivotthitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nitya—örök; ārūḍha—megállapodva benne; samādhitvāt—transzból; parāvṛtta—megszabadult tőle; guṇa—az anyagi természet kötőerőinek; bhramā—illúzió; na sasmāra—nem emlékezett; tadā—akkor; ātmānam—anyagi teste; svapne—egy álomban; dṛṣṭam—látott; iva—éppen olyan, mint; utthitaḥ—aki felkelt.
FORDÍTÁS
Örök transzba merülve, az anyagi természet kötőerői okozta illúziótól megszabadulva megfeledkezett anyagi testéről, ahogyan álombeli testeiről feledkezik meg az ember.
MAGYARÁZAT
Egy nagy vaiṣṇava azt mondta, hogy aki nem emlékezik a testére, az nincs az anyagi léthez kötve. Amíg tudatában vagyunk testi létünknek, addig tudnunk kell, hogy feltételekhez kötötten élünk, az anyagi természet három kötőerejének hatása alatt. Amikor az ember elfelejti testi létét, akkor feltételekhez kötött, anyagi élete véget ér. Az, hogy a testi létről megfeledkezzünk, valójában akkor válik lehetségessé, amikor érzékeinket az Úr transzcendentális szerető szolgálatába állítjuk. Feltételekhez kötött állapotban egy család, egy társadalom vagy egy ország tagjaként foglaljuk le az érzékeinket. Amikor azonban elfelejtjük, hogy az anyagi feltételek között milyen közösségekhez tartozunk, s megértjük, hogy a Legfelsőbb Úr örök szolgái vagyunk, akkor valóban megfeledkezünk az anyagi létről.
Ez valójában akkor következik be, amikor valaki szolgálatot végez az Úrnak. Egy bhakta többé nem a családdal, a társadalommal, az országgal, az emberiséggel stb. kapcsolatos érzékkielégítés érdekében cselekszik a testével. Egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyiségéért, Kṛṣṇáért tesz mindent. Ez a tökéletes Kṛṣṇa-tudat.
Egy bhakta mindig transzcendentális boldogságba merül, ezért nincs része anyagi szenvedésben. Ezt a transzcendentális boldogságot örök boldogságnak hívják. A bhakták véleménye szerint a Legfelsőbb Úrra való állandó emlékezést samādhinak vagy transznak nevezik. Ha valaki állandóan transzban van, nem áll fenn a veszélye annak, hogy az anyagi természet kötőerői megtámadják, vagy akár csak megérintsék. Amint az ember megszabadul a három anyagi kötőerő szennyező erejétől, többé nem kell megszületnie, hogy egyik testből a másikba vándoroljon ebben az anyagi világban.