HU/SB 3.33.29
29. VERS
- svāṅgaṁ tapo-yogamayaṁ
- mukta-keśaṁ gatāmbaram
- daiva-guptaṁ na bubudhe
- vāsudeva-praviṣṭa-dhīḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sva-aṅgam—teste; tapaḥ—vezeklés; yoga—a yoga gyakorlása; mayam—teljesen elmerült; mukta—kiengedett; keśam—haja; gata—rendezetlen; ambaram—ruhái; daiva—az Úr által; guptam—védelmezett; na—nem; bubudhe—tudatában volt; vāsudeva—az Istenség Legfelsőbb Személyiségében; praviṣṭa—elmerült; dhīḥ—gondolatai.
FORDÍTÁS
Szüntelenül elmélyülten az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondolt, ezért nem volt tudatában annak, hogy haja néha kibomlik, vagy hogy öltözéke rendezetlen.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben nagyon jelentős a daiva-guptam szó, ami azt jelenti, hogy „az Istenség Legfelsőbb Személyisége védelmezte”. Amint a bhakta átadja magát a Legfelsőbb Úr szolgálatának, az Úr gondoskodik a testéről, s a bhaktának nem kell aggódnia testének biztonságáért. A Śrīmad-Bhāgavatam Második Énekének második fejezete elmondja, hogy egy teljesen meghódolt lélek nem aggódik testének fenntartása miatt. A Legfelsőbb Úr számtalan faj testi létéről gondoskodik, ezért aki teljesen elmerül az Ő szolgálatában, az nem marad az Úr védelme nélkül. Devahūti természetéből adódóan nem törődött azzal, hogy óvja testét, amelyről a Legfelsőbb Személy gondoskodott.