„A Kṛṣṇa tudat nem egy mesterséges dolog, nem arról van szó, hogy
kitaláltunk elképzeléseket és hirdetjük, hogy Kṛṣṇa tudatosak vagyunk. Nem. A Kṛṣṇa tudatosság olyan, mint az állam kötelességtudó polgára, aki mindig tudatos az állam felsőbbrendűségéről, ehhez hasonlóan az a személy, aki mindig tudatában van az Isten vagy Kṛṣṇa felsőbbrendűségéről, azt úgy hívjuk, Kṛṣṇa tudatos. Kṛṣṇa tudatosnak nevezik. És ha azt mondjuk »Miért kéne Kṛṣṇa tudatossá válnunk?« Ha nem váltok Kṛṣṇa tudatossá, akkor bűnözőkké váltok. Bűnösök lesztek. Szenvednetek kell. A természet törvényei olyan erősek, hogy nem hagynak titeket szenvedés nélkül.”
