HU/BG 16.23

Revision as of 16:04, 1 July 2017 by Richard (talk | contribs) (Created page with "B23 <div style="float:left">'''A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - HU/BG 16|TIZ...")
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Template:RandomImageHu

23. VERS

yaḥ śāstra-vidhim utsṛjya
vartate kāma-kārataḥ
na sa siddhim avāpnoti
na sukhaṁ na parāṁ gatim

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yaḥ – aki; śāstra-vidhim – az írások szabályozó elveit; utsṛjya – feladván; vartate – marad; kāma-kārataḥ – a vágy hatására önkényesen cselekvő; na – sohasem; saḥ – ő; siddhim – a tökéletességet; avāpnoti – eléri; na – sohasem; sukham – boldogságot; na – sohasem; parām – a legfelsőbb; gatim – tökéletes szintet.

FORDÍTÁS

De aki félredobja az írások parancsolatait, és saját kénye-kedvére cselekszik, az sem a tökéletességet, sem a boldogságot, sem a legvégső célt nem éri el.

MAGYARÁZAT

Az előzőekben már említettük, hogy a śāstra-vidhi, vagyis a śāstra útmutatása az emberi társadalom kasztjaira és rendjeire vonatkozik. Mindenkinek be kell tartania ezeket a szabályokat és előírásokat. Ha valaki mégsem tesz így, hanem a kéjvágytól, mohóságtól és vágytól hajtva önkényesen cselekszik, élete sohasem lesz tökéletes. Úgy is mondhatnánk, hogy ha valaki tudja mindezt elméletben, de nem eszerint él, akkor az emberiség legaljához tartozik. Az emberi életformában az élőlénynek kötelessége, hogy józanul cselekedjék, és kövesse a szabályokat, amelyek azt segítik elő, hogy az élet legmagasabb szintjét elérje. Ha nem követi ezeket, a mélybe süllyed. De még ha a szabályokat és az előírásokat az erkölcs elveivel együtt be is tartja, ha végül nem jut el a Legfelsőbb Úr megismerésének szintjére, akkor minden tudása hiábavaló volt. Még Isten létét is elfogadhatja, ám ha nem végez szolgálatot az Úrnak, akkor minden törekvésében kudarcot vall. Az embernek éppen ezért fokozatosan a Kṛṣṇa-tudat és az odaadó szolgálat síkjára kell emelkednie. Egyedül ott és akkor fogja elérni a legtökéletesebb szintet.

A kāma-kārataḥ szó nagyon fontos. Aki tudatosan megszegi a szabályokat, az az anyagi vágyak ösztönzésére cselekszik. Tudja, hogy ez tilos, mégis megteszi. Ezt értjük önkényes cselekvés alatt. Aki tudja, hogy ezt kellene tennie vagy azt, mégsem teszi, az önkényes. Az ilyen embert a Legfelsőbb Úr óhatatlanul elítéli, s így nem érheti el azt a tökéletességet, amit az emberi élet nyújtani tud. Az emberi élet arra való, hogy megtisztuljunk, de aki nem a szabályok szerint él, az nem tisztulhat meg, s nem érheti el az igazi boldogságot sem.