HU/BG 2.47: Difference between revisions

Latest revision as of 10:35, 3 March 2019

A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - MÁSODIK FEJEZET: A Bhagavad-gītā tartalmának összefoglalása

BG 2.46 - BG 2.48

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

47. VERS

कर्मण्येवाधिकारस्ते मा फलेषु कदाचन ।

मा कर्मफलहेतुर्भूर्मा ते सङ्गोऽस्त्वकर्मणि ॥४७॥

karmaṇy evādhikāras te

mā phaleṣu kadācana

mā karma-phala-hetur bhūr

mā te saṅgo ’stv akarmaṇi

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

karmaṇi – előírt kötelességekben; eva – bizonyosan; adhikāraḥ – jog; te – neked; mā – sohasem; phaleṣu – a gyümölcsökben; kadācana – bármikor; mā – sohasem; karma-phala – a munka eredményének; hetuḥ – oka; bhūḥ – létrejötte; mā – soha; te – a te; saṅgaḥ – ragaszkodásod; astu – legyen; akarmaṇi – az előírt kötelességek nem teljesítéséhez.

FORDÍTÁS

Előírt kötelességed végrehajtásához jogod van, de tetteid gyümölcsére nem tarthatsz igényt. Sohase gondold, hogy te vagy az oka cselekedeteid következményének, és sohase vonzzon kötelességed elhanyagolása!

MAGYARÁZAT

E vers három dolgot említ, melyet figyelembe kell vennünk: az előírt kötelességeket, az önkényes munkát és a tétlenséget. Az ember kötelességeit az határozza meg, hogy az anyagi természet melyik kötőerejének hatása alatt áll. Az önkényes munka olyan cselekedetet jelent, amely egy felsőbb tekintély jóváhagyása nélkül történik, a tétlenség pedig az előírt kötelességek végre nem hajtását jelenti. Az Úr azt ajánlja Arjunának, hogy ne legyen tétlen, hanem hajtsa végre előírt kötelességét, de ne ragaszkodjon annak eredményéhez. A munkája gyümölcseihez ragaszkodó embernek felelnie kell tetteiért, ezért ezek vagy élvezetet, vagy szenvedést okoznak számára.

Az előírt kötelességek három alosztályba sorolhatók: mindennapi, alkalmanként végzett és gyümölcsöző cselekedetek. A mindennapi tevékenység, melyet az ember az írások utasításait követve végez, s nem vágyik annak eredményére, a jóság kötőerejébe tartozik. Az a tett, amit az ember a gyümölcséért hajt végre, kötöttséget eredményez, tehát nem kedvező. Előírt kötelessége elvégzéséhez mindenkinek joga van, ám úgy kell cselekednie, hogy ne ragaszkodjon annak eredményéhez. Az ilyen érdek nélküli, kötelességből elvégzett tettek minden kétséget kizáróan a felszabadulás útjára vezetnek.

Az Úr éppen ezért azt ajánlotta Arjunának, hogy harcoljon kötelességből, s ne ragaszkodjon az eredményhez. Ha nem venne részt a csatában, az csak egy másikfajta ragaszkodás lenne, s az efféle kötődés sohasem vezeti az embert a felszabadulás útjára. Minden anyagi vonzódás, legyen jó vagy rossz, kötöttséget eredményez. A tétlenség azonban bűn, ezért Arjuna számára a felszabaduláshoz vezető egyetlen kedvező út a kötelességből végzett harc volt.

BG 2.46 - BG 2.48

@@ Line 1: / Line 1: @@
-[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 2. fejezet|B47]]
+[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 2. fejezet|H47]]
 <div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - [[HU/BG 2|MÁSODIK FEJEZET: A Bhagavad-gītā tartalmának összefoglalása]]'''</div>
 <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/BG 2.46]] '''[[HU/BG 2.46| BG 2.46]] - [[HU/BG 2.48|BG 2.48]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/BG 2.48]]</div>
-{{RandomImageHu}}
+{{RandomImage|Hungarian}}
 ==== 47. VERS  ====
+<div class="devanagari">
+:कर्मण्येवाधिकारस्ते मा फलेषु कदाचन ।
+:मा कर्मफलहेतुर्भूर्मा ते सङ्गोऽस्त्वकर्मणि ॥४७॥
+</div>
 <div class="verse">
@@ Line 16: / Line 21: @@
 <div class="synonyms">
-karmaṇi – előírt kötelességekben; eva – bizonyosan; adhikāraḥ – jog; te – neked; mā – sohasem; phaleṣu – a gyümölcsökben; kadācana – bármikor; mā – sohasem; karma-phala – a munka eredményének; hetuḥ – oka; bhūḥ – létrejötte; mā – soha; te – a te; saṅgaḥ – ragaszkodásod; astu – legyen; akarmaṇi – az előírt kötelességek nem teljesítéséhez.
+''karmaṇi'' – előírt kötelességekben; ''eva'' – bizonyosan; ''adhikāraḥ'' – jog; ''te'' – neked; ''mā'' – sohasem; ''phaleṣu'' – a gyümölcsökben; ''kadācana'' – bármikor; ''mā'' – sohasem; ''karma-phala'' – a munka eredményének; ''hetuḥ'' – oka; ''bhūḥ'' – létrejötte; ''mā'' – soha; ''te'' – a te; ''saṅgaḥ'' – ragaszkodásod; ''astu'' – legyen; ''akarmaṇi'' – az előírt kötelességek nem teljesítéséhez.
 </div>
@@ Line 32: / Line 37: @@
 Az előírt kötelességek három alosztályba sorolhatók: mindennapi, alkalmanként végzett és gyümölcsöző cselekedetek. A mindennapi tevékenység, melyet az ember az írások utasításait követve végez, s nem vágyik annak eredményére, a jóság kötőerejébe tartozik. Az a tett, amit az ember a gyümölcséért hajt végre, kötöttséget eredményez, tehát nem kedvező. Előírt kötelessége elvégzéséhez mindenkinek joga van, ám úgy kell cselekednie, hogy ne ragaszkodjon annak eredményéhez. Az ilyen érdek nélküli, kötelességből elvégzett tettek minden kétséget kizáróan a felszabadulás útjára vezetnek.
-Az Úr éppen ezért azt ajánlotta Arjunának, hogy harcoljon kötelességből, s ne ragaszkodjon az eredményhez. Ha nem venne részt a csatában, az csak egy másik fajta ragaszkodás lenne, s az efféle kötődés sohasem vezeti az embert a felszabadulás útjára. Minden anyagi vonzódás, legyen jó vagy rossz, kötöttséget eredményez. A tétlenség azonban bűn, ezért Arjuna számára a felszabaduláshoz vezető egyetlen kedvező út a kötelességből végzett harc volt.
+Az Úr éppen ezért azt ajánlotta Arjunának, hogy harcoljon kötelességből, s ne ragaszkodjon az eredményhez. Ha nem venne részt a csatában, az csak egy másikfajta ragaszkodás lenne, s az efféle kötődés sohasem vezeti az embert a felszabadulás útjára. Minden anyagi vonzódás, legyen jó vagy rossz, kötöttséget eredményez. A tétlenség azonban bűn, ezért Arjuna számára a felszabaduláshoz vezető egyetlen kedvező út a kötelességből végzett harc volt.
 </div>