HU/BG 2.67
67. VERS
- indriyāṇāṁ hi caratāṁ
- yan mano ’nuvidhīyate
- tad asya harati prajñāṁ
- vāyur nāvam ivāmbhasi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
indriyāṇām – az érzékek közül; hi – bizonyosan; caratām – csapongó; yat – amivel; manaḥ – az elme; anuvidhīyate – állandóan elfoglalt lesz; tat – az; asya – annak; harati – elragadja; prajñām – értelmét; vāyuḥ – szél; nāvam – csónakot; iva – mint; ambhasi – a vízen.
FORDÍTÁS
Ahogyan az erős szél sodorja el a csónakot a vízen, úgy képes elragadni az ember értelmét még egyetlen csapongó érzék is, ha az elme arra összpontosít.
MAGYARÁZAT
Minden érzékszervet az Úr szolgálatába kell állítanunk, mert ha közülük akár egy is érzékkielégítéssel foglalkozik, az már eltérítheti a bhaktát a transzcendentális fejlődés útjáról. Ahogyan Ambarīṣa Mahārāja életével kapcsolatban megemlítettük, minden érzékünknek Kṛṣṇa-tudatos elfoglaltságot kell adnunk. Ez a helyes módja az elme szabályozásának.