HU/BG 4.24

Revision as of 09:14, 20 June 2017 by Aditya (talk | contribs) (Created page with "B04 <div style="float:left">'''A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - HU/BG 4|NEGYE...")
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Template:RandomImageHu

4. VERS

brahmārpaṇaṁ brahma havir
brahmāgnau brahmaṇā hutam
brahmaiva tena gantavyaṁ
brahma-karma-samādhinā

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

brahma – lelki természetű; arpaṇam – hozzájárulás; brahma – a Legfelsőbb; haviḥ – vaj; brahma – lelki; agnau – a felajánlás tüzében; brahmaṇā – a lélek által; hutam – felajánlott; brahma – a lelki birodalom; eva – bizony; tena – általa; gantavyam – elérendő; brahma – lelki; karma – cselekedetekben; samādhinā – teljes elmélyedéssel.

FORDÍTÁS

A Kṛṣṇa-tudatban teljesen elmerülő ember bizonyosan eljut a lelki birodalomba, mert teljes mértékben átadja magát a lelki tetteknek, melyek eredménye abszolút, s az általuk bemutatott áldozat ugyanúgy lelki természetű.

MAGYARÁZAT

Ez a vers azt írja le, hogyan vezethetik az embert a Kṛṣṇa-tudatú tettek végül a lelki célhoz. A Kṛṣṇa-tudat különféle cselekedeteiről a következő versek írnak, míg ebben a versben magának a Kṛṣṇa-tudatnak az elvéről olvashatunk. Az anyagi szennyeződés fertőjébe merült feltételekhez kötött lélek csakis az anyagi atmoszférában cselekedhet, ám ki kell kerülnie ebből a közegből. Ezt a célt szolgálja a Kṛṣṇa-tudat folyamata. Ahogyan a túl sok tejtermék fogyasztásától bélrendszeri bántalmakban szenvedő embert egy másik tejtermék, a túró hozza helyre, úgy az anyagban elmerült lelket a Kṛṣṇa-tudatban végrehajtott tettek gyógyítják ki, ahogyan azt a Gītā itt kijelenti. Ezt a folyamatot általában yajñának nevezik, olyan tetteknek (áldozatoknak), amelyeket kizárólag Viṣṇu, Kṛṣṇa érdekében hajtanak végre. Minél több Kṛṣṇa-tudatú – azaz egyedül Viṣṇu örömét szolgáló – cselekedetet végzünk az anyagi világban, a teljes elmélyülés következtében annál inkább lelkivé válik az atmoszféra. A brahma (Brahman) szó jelentése: „lelki természetű”. Az Úr transzcendentális, és lelki testének sugarait brahmajyotinak, lelki ragyogásnak nevezik. Minden, ami létezik, ebben a brahmajyotiban van, ám amikor ezt a jyotit az illúzió (māyā), vagyis az érzékkielégítés fedi be, akkor anyagnak hívják. Ezt az anyagi fátylat azonban a Kṛṣṇa-tudattal azonnal el lehet távolítani. Így a Kṛṣṇa-tudat érdekét szolgáló felajánlás, az ilyen áldozatot vagy hozzájárulást elfogadó közeg, az elfogadás folyamata, az áldozó és az eredmény is mind Brahman – vagyis az Abszolút Igazság. A māyāval befedett Abszolút Igazságot anyagnak hívják. Az Abszolút Igazsággal kapcsolatba kerülő anyag visszanyeri lelki természetét. A Kṛṣṇa-tudat az a folyamat, amivel az illúzióban lévő tudatot Brahmanná, vagyis a Legfelsőbbé változtatjuk át. Amikor az elme teljesen elmerül a Kṛṣṇa-tudatban, azt samādhinak, transznak nevezik. Ilyen transzcendentális tudatban bármit teszünk, azt yajñának, az Abszolút kedvéért végzett áldozatnak hívják. A lelki tudat ezen állapotában az áldozó, a hozzájárulás, az áldozat folyamata, az áldozat végrehajtója vagy vezetője és az eredmény vagy a végső nyereség mind eggyé válik az Abszolútban, vagyis a Legfelsőbb Brahmanban. Ez a Kṛṣṇa-tudat módszere.