HU/BG 4.37

Revision as of 13:21, 3 March 2019 by TattvaDarsana (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


37. VERS

यथैधांसि समिद्धोऽग्निर्भस्मसात्कुरुतेऽर्जुन ।
ज्ञानाग्निः सर्वकर्माणि भस्मसात्कुरुते तथा ॥३७॥
yathaidhāṁsi samiddho ’gnir
bhasma-sāt kurute ’rjuna
jñānāgniḥ sarva-karmāṇi
bhasma-sāt kurute tathā

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yathā – mint ahogyan; edhāṁsi – a tűzifát; samiddhaḥ – lángoló; agniḥ – tűz; bhasma-sāt – hamuvá; kurute – változtatja; arjuna – ó, Arjuna; jñāna-agniḥ – a tudás tüze; sarva-karmāṇi – az anyagi cselekedetek minden visszahatását; bhasma-sāt – hamuvá; kurute – változtatja; tathā – hasonlóan.

FORDÍTÁS

Ó, Arjuna! Amint a lobogó lángok között hamuvá ég a fa, úgy hamvasztja el a tudás tüze az anyagi cselekedetek minden visszahatását.

MAGYARÁZAT

Az önvalóról és a Felsőbb Önvalóról, valamint a kettőjük kapcsolatáról szóló tökéletes tudást e vers a tűzhöz hasonlítja. A tűz nemcsak az istentelen tettek valamennyi visszahatását égeti hamuvá, de a jókét is. A visszahatásnak több fokozata van: kialakuló, érlelődő, már megkapott és előzetes. Az élőlény eredeti helyzetéről szóló tudás azonban valamennyit elhamvasztja. Ha valaki teljes tudással rendelkezik, akkor minden visszahatás, a priori és a posteriori egyaránt elhamvad. A Védák (Bṛhad-āraṇyaka-upaniṣad 4.4.22) kijelentik: ubhe uhaivaiṣa ete taraty amṛtaḥ sādhv-asādhūnī. „Az ember a jó és a rossz tett visszahatásaitól egyformán megszabadul.”