HU/BG 5.27-28

Revision as of 21:35, 27 June 2018 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0019: LinkReviser - Revised links and redirected them to the de facto address when redirect exists)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


27-28. VERS

स्पर्शान्कृत्वा बहिर्बाह्यांश्चक्षुश्चैवान्तरे भ्रुवोः ।
प्राणापानौ समौ कृत्वा नासाभ्यन्तरचारिणौ ॥२७॥
यतेन्द्रियमनोबुद्धिर्मुनिर्मोक्षपरायणः ।
विगतेच्छाभयक्रोधो यः सदा मुक्त एव सः ॥२८॥
sparśān kṛtvā bahir bāhyāṁś
cakṣuś caivāntare bhruvoḥ
prāṇāpānau samau kṛtvā
nāsābhyantara-cāriṇau
yatendriya-mano-buddhir
munir mokṣa-parāyaṇaḥ
vigatecchā-bhaya-krodho
yaḥ sadā mukta eva saḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

sparśān – érzéktárgyakat, például a hangot; kṛtvā – tartva; bahiḥ – kívül; bāhyān – a feleslegeseket; cakṣuḥ – szemeket; ca – szintén; eva – bizony; antare – között; bhruvoḥ – a szemöldökök; prāṇa-apānau – fel- és lefelé mozgó levegőt; samau – beszüntetve; kṛtvā – visszatartva; nāsa-abhyantara – az orrlyukakban; cāriṇau – fújó; yata – szabályozott; indriya – érzékű; manaḥ – elméjű; buddhiḥ – értelmű; muniḥ – transzcendentalista; mokṣa – felszabadulásra; parāyaṇaḥ – szánt; vigata – elhagyott; icchā – vágyú; bhaya – félelmű; krodhaḥ – dühű; yaḥ – aki; sadā – mindig; muktaḥ – felszabadult; eva – bizony; saḥ – ő.

FORDÍTÁS

Amikor kizár minden külső érzéki tárgyat, szemét és tekintetét a két szemöldök közé rögzíti, a ki- és belélegzést az orrlyukakban tartja, ezáltal szabályozva az elmét, az érzékeket és az értelmet, a felszabadulásra törekvő transzcendentalista megszabadul a vágyaktól, a félelemtől és a haragtól. Aki mindig ebben az állapotban van, az bizonyosan felszabadult.

MAGYARÁZAT

Kṛṣṇa-tudatban cselekedve az ember azonnal megismeri lelki önazonosságát, majd az odaadó szolgálat révén képes lesz megérteni a Legfelsőbb Urat is. Az odaadó szolgálatban megállapodva eléri a transzcendentális szintet, s alkalmassá válik arra, hogy minden tettében érezze az Úr jelenlétét. Ezt a sajátos helyzetet nevezik felszabadulásnak a Legfelsőbben.

Miután megmagyarázta a Legfelsőbben való felszabadulás említett elveit, az Úr arra oktatja Arjunát, hogyan lehet elérni ezt az állapotot a misztika, vagyis az aṣṭāṅga-yoga nevű yoga által, ami egy nyolcrétű gyakorlatot takar: yama, niyama, āsana, prāṇāyāma, pratyāhāra, dhāraṇā, dhyāna és samādhi. Az ötödik fejezet végén csak előzetes ismertetést olvashatunk erről a yogáról, de a hatodik fejezet részletesen leírja a módszert. Ebben a yogában a pratyāhāra révén az embernek távol kell tartania magát az érzéktárgyaktól, vagyis a hangtól, az érintéstől, a formától, az íztől és az illattól, majd a tekintetet a két szemöldök közé szögezve, félig lehunyt szemmel az orrhegyre kell összpontosítania a figyelmét. A szemet nem tanácsos teljesen becsukni, mert ez nagyon könnyen elalváshoz vezet. Teljesen kinyitni sem jó, mert akkor meg annak a veszélye áll fenn, hogy vonzódni kezdünk az érzéktárgyakhoz. A légzést az orrlyukban a test le- és felfelé mozgó levegőjének egyensúlyban tartásával lehet benntartani. E yoga gyakorlása által az ember képes lesz uralkodni az érzékei felett, távol tudja tartani magát a külső érzéktárgyaktól, s ily módon felkészülhet a Legfelsőbben való felszabadulásra.

Ez a yoga-folyamat segít abban, hogy megszabaduljunk minden félelemtől és dühtől, s így abban is, hogy e transzcendentális állapotban megérezzük a Felsőlélek jelenlétét. Más szóval a Kṛṣṇa-tudat a legkönnyebb módszer a yoga elveinek betartására. Ezt a következő fejezet alaposan el fogja magyarázni. A Kṛṣṇa-tudatú ember számára azonban amiatt, hogy mindig odaadó szolgálatot végez, nem áll fenn az a veszély, hogy elveszíti uralmát érzékei felett, s az érzékek más elfoglaltságot keresnek. Ez jobb módszer az érzékek szabályozására, mint az aṣṭāṅga-yoga.