HU/BG 6.4
4. VERS
- yadā hi nendriyārtheṣu
- na karmasv anuṣajjate
- sarva-saṅkalpa-sannyāsī
- yogārūḍhas tadocyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yadā – amikor; hi – bizony; na – nem; indriya-artheṣu – érzékkielégítésben; na – sohasem; karmasu – gyümölcsöző tettekben; anuṣajjate – szükséges elmerülnie; sarva-saṅkalpa – minden anyagi vágyról; sannyāsī – lemondott; yoga-ārūḍhaḥ – fejlett a yogában; tadā – akkor; ucyate – úgy mondják.
FORDÍTÁS
Akkor számít valaki fejlettnek a yogában, ha anyagi vágyairól lemondva nem törekszik érzékei kielégítésére, s nem végez gyümölcsöző tetteket sem.
MAGYARÁZAT
Amikor az ember teljesen elmerül az Úr transzcendentális szerető szolgálatában, belső elégedettség tölti el, és így nem végez többé érzékkielégítő vagy gyümölcsöző tetteket. Ellenkező esetben azonban elkerülhetetlenül az érzékei kielégítésével lesz elfoglalva, hiszen nem maradhat tétlen. A Kṛṣṇa-tudat nélkül az ember mindig egocentrikus vagy másokra kiterjesztett önző cselekedetekre kényszerül. Ám aki Kṛṣṇa-tudatú, az mindent képes Kṛṣṇa öröméért tenni, így teljesen eltávolodik az érzékkielégítéstől. Aki nem értette meg és nem váltotta valóra ezt az elvet, az mechanikus módszerrel törekszik arra, hogy megszabaduljon az anyagi vágyaktól, még mielőtt a yoga-létra legfelsőbb fokára fellépne.