HU/Prabhupada 0404 - Fogadd el a Krisna-tudat kardját, és próbáld hittel hallgatni: Difference between revisions

(Created page with "<!-- BEGIN CATEGORY LIST --> Category:1080 Hungarian Pages with Videos Category:Prabhupada 0404 - in all Languages Category:HU-Quotes - 1972 Category:HU-Quotes -...")
 
(Vanibot #0019: LinkReviser - Revise links, localize and redirect them to the de facto address)
 
Line 6: Line 6:
[[Category:HU-Quotes - in USA]]
[[Category:HU-Quotes - in USA]]
[[Category:HU-Quotes - in USA, Los Angeles]]
[[Category:HU-Quotes - in USA, Los Angeles]]
[[Category:Hallás útján kapjuk meg a tudást - videók]]
[[Category:Megszabadulni a materializmustól - videók]]
[[Category:Jelenetek Srīla Prabhupāda életéből - videók]]
[[Category:Az odaadó szolgálat - videók]]
[[Category:A Kṛṣṇa-tudat terjesztése - videók]]
<!-- END CATEGORY LIST -->
<!-- END CATEGORY LIST -->
<!-- BEGIN NAVIGATION BAR -- DO NOT EDIT OR REMOVE -->
{{1080 videos navigation - All Languages|Hungarian|HU/Prabhupada 0403 - Magyarázat a Vibhavari Sesához|0403|HU/Prabhupada 0405 - A démonok nem értik meg, hogy Isten személy. Ez démonikus gondolkodás.|0405}}
<!-- END NAVIGATION BAR -->
<!-- BEGIN ORIGINAL VANIQUOTES PAGE LINK-->
<!-- BEGIN ORIGINAL VANIQUOTES PAGE LINK-->
<div class="center">
<div class="center">
Line 15: Line 23:


<!-- BEGIN VIDEO LINK -->
<!-- BEGIN VIDEO LINK -->
{{youtube_right|_z4bngCwgjM|Fogadd el a Krisna-tudat kardját, és próbáld hittel hallgatni<br/>- Prabhupāda 0404}}
{{youtube_right|pkZ-zyikQfo|Fogadd el a Krisna-tudat kardját, és próbáld hittel hallgatni<br/>- Prabhupāda 0404}}
<!-- END VIDEO LINK -->
<!-- END VIDEO LINK -->


<!-- BEGIN AUDIO LINK -->
<!-- BEGIN AUDIO LINK -->
<mp3player>http://vaniquotes.org/w/images/720819SB.LA_clip2.mp3</mp3player>
<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/clip/720819SB.LA_clip2.mp3</mp3player>
<!-- END AUDIO LINK -->
<!-- END AUDIO LINK -->


Line 27: Line 35:


<!-- BEGIN TRANSLATED TEXT -->
<!-- BEGIN TRANSLATED TEXT -->
Donc śuśrūsoh, śuśrūsoh śraddadhānasya ([[Vanisource:SB 1.2.16|SB 1.2.16]]). Ceux qui sont engagés dans l'écoute avec foi, śraddadhāna... Adau shraddhâ. Sans la foi, vous ne pouvez pas faire de progrès. C'est le début de la vie spirituelle. Adau shraddhâ. "Oh, ici est..., la conscience de Krishna continue. C'est très agréable. Ils prêchent bien." Les gens continuent, ils font l'éloge de nos activités. Si nous gardons notre niveau, alors, ils apprécieront. Donc, c'est ce qu'on appelle shraddhâ. Cette appréciation est appelée shraddhâ, śraddadhānasya. Même s'il ne nous rejoint pas, si l'on dit, "Oh, c'est très agréable, c'est très... Ces gens sont bons." Parfois, ils, dans les journaux, ils disent que: "Ces gens Hare Krishna sont beaux. Nous voulons en savoir plus sur eux." Ils le disent. Donc, cette appréciation est aussi un, un ascenseur pour une telle personne. S'il n'entend pas, ne vient pas, mais tout simplement dit: "C'est très agréable. Oui." Tout comme les petits enfants, un bébé, il apprécie également, en essayant de se lever avec sa cymbale. Appréciant. Dès le début de la vie, on apprécie, "C'est agréable." Il sait ou ne sait pas, ce n'est pas grave. Simplement l'appréciation lui donne une touche de vie spirituelle. C'est tellement agréable. Sraddhâ. Si elles ne vont pas contre, apprécient tout simplement, "Oh, ils font bien..." Alors, le développement de la vie spirituelle signifie le développement de cette appréciation, c'est tout. Mais selon le degré, il y a appréciation.
Tehát śuśrūṣoḥ, śuśrūṣoḥ śraddhadhānasya ([[HU/SB 1.2.16|SB 1.2.16]]). Azok, akik hittel hallanak, śraddhadhāna… Ādau śraddhā. Hit nélkül nem érhetsz el fejlődést. Ez a lelki élet kezdete. Ādau śraddhā. „Ó, itt tevékenykednek a Kṛṣṇa-tudatú hívők. Ez nagyon jó. Szépen beszélnek.” Az emberek dicsérik a tevékenységeinket. Ha megtartjuk a minőséget, az emberek értékelni fogják. Ezt úgy hívják: śraddhā. Ezt az elismerést úgy nevezik: śraddhā, śraddhadhānasya. Még ha valaki nem is csatlakozik, de azt mondja: „Ó, ez nagyon szép, ez nagyon… Ezek jó emberek.” Néha az újságok azt írják: „Ezek a Kṛṣṇa-tudatú emberek nagyon kedvesek. Lehetnének még többen.” Ezt mondják. Az efféle elismerés emeli az adott személyt. Még ha nem is hall, nem is jön, csak egyszerűen azt mondja: „Ez nagyon jó. Igen.” Mint, ahogy a kisgyerekek, kisbabák, ők is értékelik, próbálnak felállni a karatallal. Értékelik. Már az életük kezdetétől fogva értékelik. „Ez jó.” Tudja vagy nincs tisztában vele, nem számít. Csak azzal, hogy értékeli, kapcsolatba kerül a lelki élettel. Ez annyira szép. Śraddhā. Ha nem ellenkezik, hanem csak elismeri: „Ó, olyan jól csinálják…” Tehát, fejlődni a lelki életben azt jelenti, hogy fejlődni az elismerésben. Ennyi az egész. De az elismerésnek is vannak szintjei.  


Donc śuśrūsoh śraddadhānasya vasudeva-katha-rucih. Dans le verset précédent, cela a été expliqué, yad anudhyāsinā yuktah. Il faut être engagé, en pensant toujours. C'est l'épée. Vous devez prendre cette épée de la conscience de Krishna. Ensuite, vous devenez libre. Le nœud est coupé par cette épée. Alors... Maintenant, comment pouvons-nous obtenir cette épée? Ce processus est décrit ici, tout simplement, avec foi, vous essayez d'écouter. Vous obtiendrez l'épée. Voilà tout. En fait, ce mouvement pour la conscience de Krishna se répand. Nous recevons l'épée l'un après l'autre, simplement par l'écoute. J'ai commencé ce mouvement à New York. Vous le savez tous. Je n'avais pas une quelconque épée. Tout comme dans certains principes religieux, ils prennent les écritures religieuses dans une main, et dans l'autre main, une épée: "Vous acceptez cette écriture, sinon, je vous coupe la tête." C'est aussi une autre prédication. Mais j'ai aussi eu l'épée, mais pas ce genre d'épée. Cette épée - pour donner la chance (pour) les personnes d'entendre. Voilà tout.
Tehát, śuśrūṣoḥ śraddhadhānasya vāsudeva-kathā-ruciḥ. Ez a vers elmagyarázza: yad anudhyāsinā yuktāḥ. Az embernek el kell foglalnia magát, állandó gondolatokkal. Ez a kard. Ragadd meg a Kṛṣṇa-tudat e kardját. Akkor szabaddá válsz. Ez a kard szétvágja a csomót. Szóval… Hogyan jutunk hozzá ehhez a kardhoz? Arról a folyamatról van itt szó, hogy egyszerűen hittel próbálj hallani. Akkor megkapod a kardot. Ennyi az egész. Ez a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom valóban terjed. Egymásután kapjuk a kardokat, pusztán a hallás útján. New Yorkban indítottam útjára ezt a mozgalmat. Mindannyian tudjátok. A valóságban egyetlenegy kardom sem volt. Csakúgy, mint néhány vallásos rendszerben, az egyik kézben a szentírást tartják, míg a másikban a kardot: „Vagy elfogadod ezt a szentírást, vagy levágjuk a fejed.” Ez is prédikálás. Nekem is volt kardom, de nem ilyen kard. Ez a kard – esélyt adni az embereknek a hallásra. Ez minden.  


Vasudeva-katha-rucih. Donc, dès qu'il reçoit un ruci... Ruci. Ruci signifie goût. "Ah, ici il y a les paroles de Krishna, très agréable. Laissez-moi entendre." Cette très bien vous obtenez l'épée, immédiatement. L'épée est dans votre main. Vasudeva-katha-rucih. Mais de qui vient ce ruci? Ce goût? Parce que, comme je l'ai expliqué à plusieurs reprises, le goût, tout comme le sucre candy. Tout le monde sait qu'il est très doux, mais si vous le donnez à un homme qui souffre de jaunisse, il goûtera, c'est amer. Tout le monde sait que le sucre candy, c'est doux, mais l'homme particulier qui souffre de la maladie, la jaunisse, il goûtera le sucre candy comme très amer. Tout le monde le sait. C'est un fait.
Vāsudeva-kathā-ruciḥ. Amint megkapja valaki a ruciḥ-t… Ruciḥ. Ruciḥ azt jelenti: íz. „Ó, itt Kṛṣṇáról beszélnek, nagyon jó. Hadd halljam és is.” Azonnal megkapod a kardot. Már a kezedben is van. Vāsudeva-kathā-ruciḥ. De kitől jön a ruciḥ? Ez az íz? Mert, ahogy már annyiszor kifejtettem, az íz olyan, mint a kandiscukor. Mindenki tudja, hogy nagyon édes, de, ha olyan embernek adsz belőle, aki sárgaságban szenved, keserűnek fogja érezni. Mindenki tudja, hogy a kandiscukor édes, de az adott ember, aki ebben a betegségben, a sárgaságban szenved, a kandiscukrot nagyon keserűnek fogja érezni. Ezt mindenki tudja. Ez tény.  


Donc ruci, le goût pour l'écoute de Vasudeva-katha, krishna-katha, cette personne matériellement malade ne peut pas le goûter. Ce ruci, le goût. Pour obtenir ce goût il y a des activités préliminaires. Quelles sont-elles? La première chose est l'appréciation: "Oh, c'est très agréable." Adau sraddhâ, śraddadhāna. Donc sraddhâ, l'appréciation, c'est le début. Puis sādhu-sanga ([[Vanisource:CC Madhya 22.83|CC Madhya 22.83]]). Puis mélangez: "Très bien, ces gens chantent et parlent de Krishna. Permettez-moi de m'asseoir et d'en entendre plus." C'est ce qu'on appelle sādhu-Sanga. Ceux qui sont dévots, en association avec eux. C'est la deuxième étape. La troisième étape est bhajana-Kriya. Quand on s'associe bien, alors on se sentira, "Pourquoi ne pas devenir un disciple?" Donc, nous recevons la demande, "Prabhupāda, voulez-vous bien m'accepter comme votre disciple." C'est le début de bhajana-Kriya. Bhajana-Kriya signifie être engagé dans le service du Seigneur. Il s'agit de la troisième étape.
Tehát a ruciḥ-t, a hallásból származó ízt, vāsudeva-kathā, kṛṣṇa-kathā, az anyagi betegségben szenvedő ember nem képes megízlelni. Ezt a ruciḥ-t, ezt az ízt. Ahhoz, hogy megkapjuk ezt az ízt, a következő dolgokat kell tenni. Miket is? Az első dolog az elismerés: „Ó, ez nagyon szép.” Ādau śraddhā, śraddadhāna. Szóval, śraddhā, az elismerés a kezdet. Azután a sādhu-saṅga ([[Vanisource:CC Madhya 22.83|CC Madhya 22.83]]). Majd lehet variálni: „Rendben, ezek az emberek Kṛṣṇáról beszélgetnek és énekelnek. Odamegyek hozzájuk, többet szeretnék hallani.” Ez a sādhu-saṅga. A bhakták, társuljanak velük. Ez a második lépcső. A harmadik lépcső a bhajana-kriyā. Amikor valaki szépen társul, akkor érezni fogja: „Miért ne legyek tanítvány?” Mindig kapunk felkérést: „Prabhupāda, ha lennél olyan kedves, fogadj el tanítványodnak.” Ez a bhajana-kriyā kezdete. Bhajana-kriyā azt jelenti, hogy az ember az Úr szolgálatával foglalja el magát. Ez a harmadik fejlődési szakasz.
_________________________-
Tehát śuśrūṣoḥ, śuśrūṣoḥ śraddhadhānasya (SB 1.2.16). Azok, akik hittel hallanak, śraddhadhāna… Ādau śraddhā. Hit nélkül nem érhetsz el fejlődést. Ez a lelki élet kezdete. Ādau śraddhā. „Ó, itt tevékenykednek a Kṛṣṇa-tudatú hívők. Ez nagyon jó. Szépen beszélnek.” Az emberek dicsérik a tevékenységeinket. Ha megtartjuk a minőséget, az emberek értékelni fogják. Ezt úgy hívják: śraddhā. Ezt az elismerést úgy nevezik: śraddhā, śraddhadhānasya. Még ha valaki nem is csatlakozik, de azt mondja: „Ó, ez nagyon szép, ez nagyon… Ezek jó emberek.” Néha az újságok azt írják: „Ezek a Kṛṣṇa-tudatú emberek nagyon kedvesek. Lehetnének még többen.” Ezt mondják. Az efféle elismerés emeli az adott személyt. Még ha nem is hall, nem is jön, csak egyszerűen azt mondja: „Ez nagyon jó. Igen.” Mint, ahogy a kisgyerekek, kisbabák, ők is értékelik, próbálnak felállni a karatallal. Értékelik. Már az életük kezdetétől fogva értékelik. „Ez jó.” Tudja vagy nincs tisztában vele, nem számít. Csak azzal, hogy értékeli, kapcsolatba kerül a lelki élettel. Ez annyira szép. Śraddhā. Ha nem ellenkezik, hanem csak elismeri: „Ó, olyan jól csinálják…” Tehát, fejlődni a lelki életben azt jelenti, hogy fejlődni az elismerésben. Ennyi az egész. De az elismerésnek is vannak szintjei. Tehát, śuśrūṣoḥ śraddhadhānasya vāsudeva-kathā-ruciḥ. Ez a vers elmagyarázza: yad anudhyāsinā yuktāḥ. Az embernek el kell foglalnia magát, állandó gondolatokkal. Ez a kard. Ragadd meg a Kṛṣṇa-tudat e kardját. Akkor szabaddá válsz. Ez a kard szétvágja a csomót. Szóval… Hogyan jutunk hozzá ehhez a kardhoz? Arról a folyamatról van itt szó, hogy egyszerűen hittel próbálj hallani. Akkor megkapod a kardot. Ennyi az egész. Ez a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom valóban terjed. Egymásután kapjuk a kardokat, pusztán a hallás útján. New Yorkban indítottam útjára ezt a mozgalmat. Mindannyian tudjátok. A valóságban egyetlenegy kardom sem volt. Csakúgy, mint néhány vallásos rendszerben, az egyik kézben a szentírást tartják, míg a másikban a kardot: „Vagy elfogadod ezt a szentírást, vagy levágjuk a fejed.” Ez is prédikálás. Nekem is volt kardom, de nem ilyen kard. Ez a kard – esélyt adni az embereknek a hallásra. Ez minden. Vāsudeva-kathā-ruciḥ. Amint megkapja valaki a ruciḥ-t… Ruciḥ. Ruciḥ azt jelenti: íz. „Ó, itt Kṛṣṇáról beszélnek, nagyon jó. Hadd halljam és is.” Azonnal megkapod a kardot. Már a kezedben is van. Vāsudeva-kathā-ruciḥ. De kitől jön a ruciḥ? Ez az íz? Mert, ahogy már annyiszor kifejtettem, az íz olyan, mint a kandiscukor. Mindenki tudja, hogy nagyon édes, de, ha olyan embernek adsz belőle, aki sárgaságban szenved, keserűnek fogja érezni. Mindenki tudja, hogy a kandiscukor édes, de az adott ember, aki ebben a betegségben, a sárgaságban szenved, a kandiscukrot nagyon keserűnek fogja érezni. Ezt mindenki tudja. Ez tény. Tehát a ruciḥ-t, a hallásból származó ízt, vāsudeva-kathā, kṛṣṇa-kathā, az anyagi betegségben szenvedő ember nem képes megízlelni. Ezt a ruciḥ-t, ezt az ízt. Ahhoz, hogy megkapjuk ezt az ízt, a következő dolgokat kell tenni. Miket is? Az első dolog az elismerés: „Ó, ez nagyon szép.” Ādau śraddhā, śraddadhāna. Szóval, śraddhā, az elismerés a kezdet. Azután a sādhu-saṅga (CC Madhya 22.83). Majd lehet variálni: „Rendben, ezek az emberek Kṛṣṇáról beszélgetnek és énekelnek. Odamegyek hozzájuk, többet szeretnék hallani.” Ez a sādhu-saṅga. A bhakták, társuljanak velük. Ez a második lépcső. A harmadik lépcső a bhajana-kriyā. Amikor valaki szépen társul, akkor érezni fogja: „Miért ne legyek tanítvány?” Mindig kapunk felkérést: „Prabhupāda, ha lennél olyan kedves, fogadj el tanítványodnak.” Ez a bhajana-kriyā kezdete. Bhajana-kriyā azt jelenti, hogy az ember az Úr szolgálatával foglalja el magát. Ez a harmadik fejlődési szakasz.
<!-- END TRANSLATED TEXT -->
<!-- END TRANSLATED TEXT -->

Latest revision as of 20:15, 17 September 2020



Lecture on SB 1.2.16 -- Los Angeles, August 19, 1972

Tehát śuśrūṣoḥ, śuśrūṣoḥ śraddhadhānasya (SB 1.2.16). Azok, akik hittel hallanak, śraddhadhāna… Ādau śraddhā. Hit nélkül nem érhetsz el fejlődést. Ez a lelki élet kezdete. Ādau śraddhā. „Ó, itt tevékenykednek a Kṛṣṇa-tudatú hívők. Ez nagyon jó. Szépen beszélnek.” Az emberek dicsérik a tevékenységeinket. Ha megtartjuk a minőséget, az emberek értékelni fogják. Ezt úgy hívják: śraddhā. Ezt az elismerést úgy nevezik: śraddhā, śraddhadhānasya. Még ha valaki nem is csatlakozik, de azt mondja: „Ó, ez nagyon szép, ez nagyon… Ezek jó emberek.” Néha az újságok azt írják: „Ezek a Kṛṣṇa-tudatú emberek nagyon kedvesek. Lehetnének még többen.” Ezt mondják. Az efféle elismerés emeli az adott személyt. Még ha nem is hall, nem is jön, csak egyszerűen azt mondja: „Ez nagyon jó. Igen.” Mint, ahogy a kisgyerekek, kisbabák, ők is értékelik, próbálnak felállni a karatallal. Értékelik. Már az életük kezdetétől fogva értékelik. „Ez jó.” Tudja vagy nincs tisztában vele, nem számít. Csak azzal, hogy értékeli, kapcsolatba kerül a lelki élettel. Ez annyira szép. Śraddhā. Ha nem ellenkezik, hanem csak elismeri: „Ó, olyan jól csinálják…” Tehát, fejlődni a lelki életben azt jelenti, hogy fejlődni az elismerésben. Ennyi az egész. De az elismerésnek is vannak szintjei.

Tehát, śuśrūṣoḥ śraddhadhānasya vāsudeva-kathā-ruciḥ. Ez a vers elmagyarázza: yad anudhyāsinā yuktāḥ. Az embernek el kell foglalnia magát, állandó gondolatokkal. Ez a kard. Ragadd meg a Kṛṣṇa-tudat e kardját. Akkor szabaddá válsz. Ez a kard szétvágja a csomót. Szóval… Hogyan jutunk hozzá ehhez a kardhoz? Arról a folyamatról van itt szó, hogy egyszerűen hittel próbálj hallani. Akkor megkapod a kardot. Ennyi az egész. Ez a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom valóban terjed. Egymásután kapjuk a kardokat, pusztán a hallás útján. New Yorkban indítottam útjára ezt a mozgalmat. Mindannyian tudjátok. A valóságban egyetlenegy kardom sem volt. Csakúgy, mint néhány vallásos rendszerben, az egyik kézben a szentírást tartják, míg a másikban a kardot: „Vagy elfogadod ezt a szentírást, vagy levágjuk a fejed.” Ez is prédikálás. Nekem is volt kardom, de nem ilyen kard. Ez a kard – esélyt adni az embereknek a hallásra. Ez minden.

Vāsudeva-kathā-ruciḥ. Amint megkapja valaki a ruciḥ-t… Ruciḥ. Ruciḥ azt jelenti: íz. „Ó, itt Kṛṣṇáról beszélnek, nagyon jó. Hadd halljam és is.” Azonnal megkapod a kardot. Már a kezedben is van. Vāsudeva-kathā-ruciḥ. De kitől jön a ruciḥ? Ez az íz? Mert, ahogy már annyiszor kifejtettem, az íz olyan, mint a kandiscukor. Mindenki tudja, hogy nagyon édes, de, ha olyan embernek adsz belőle, aki sárgaságban szenved, keserűnek fogja érezni. Mindenki tudja, hogy a kandiscukor édes, de az adott ember, aki ebben a betegségben, a sárgaságban szenved, a kandiscukrot nagyon keserűnek fogja érezni. Ezt mindenki tudja. Ez tény.

Tehát a ruciḥ-t, a hallásból származó ízt, vāsudeva-kathā, kṛṣṇa-kathā, az anyagi betegségben szenvedő ember nem képes megízlelni. Ezt a ruciḥ-t, ezt az ízt. Ahhoz, hogy megkapjuk ezt az ízt, a következő dolgokat kell tenni. Miket is? Az első dolog az elismerés: „Ó, ez nagyon szép.” Ādau śraddhā, śraddadhāna. Szóval, śraddhā, az elismerés a kezdet. Azután a sādhu-saṅga (CC Madhya 22.83). Majd lehet variálni: „Rendben, ezek az emberek Kṛṣṇáról beszélgetnek és énekelnek. Odamegyek hozzájuk, többet szeretnék hallani.” Ez a sādhu-saṅga. A bhakták, társuljanak velük. Ez a második lépcső. A harmadik lépcső a bhajana-kriyā. Amikor valaki szépen társul, akkor érezni fogja: „Miért ne legyek tanítvány?” Mindig kapunk felkérést: „Prabhupāda, ha lennél olyan kedves, fogadj el tanítványodnak.” Ez a bhajana-kriyā kezdete. Bhajana-kriyā azt jelenti, hogy az ember az Úr szolgálatával foglalja el magát. Ez a harmadik fejlődési szakasz.