HU/SB 1.2.16


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


16. VERS

śuśrūṣoḥ śraddadhānasya
vāsudeva-kathā-ruciḥ
syān mahat-sevayā viprāḥ
puṇya-tīrtha-niṣevaṇāt


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śuśrūṣoḥ—aki hallgatja; śraddadhānasya—gonddal és figyelmesen; vāsudeva—Vāsudevára vonatkozóan; kathā—az üzenet; ruciḥ—vonzódás; syāt—lehetővé vált; mahat-sevayā—a tiszta bhaktáknak végzett szolgálat által; viprāḥ—ó, kétszer született; puṇya-tīrtha—azok, akik minden bűntől megtisztultak; niṣevaṇāt—a szolgálat által.


FORDÍTÁS

Ó, kétszer született bölcsek! Ha valaki olyan bhaktákat szolgál, akik teljesen mentesek minden bűntől, nagy szolgálatot végez. Az ilyen szolgálat által az emberben vonzódás ébred Vāsudeva üzenetének hallgatása iránt.


MAGYARÁZAT

Az élőlény feltételekhez kötött életének oka az, hogy fellázadt az Úr ellen. Vannak devák, isteni élőlények, és vannak asurák, démonok, akik a Legfelsőbb Úr tekintélye ellen lázadnak. A Bhagavad-gītāban (a tizenhatodik fejezetben) szemléletes leírás található az asurákról. Az asurák    —    olvashatjuk    —    életről életre mind mélyebbre süllyednek a tudatlanságban, s így az alacsonyabb rendű állati fajokba kerülnek, ahol nincs tudomásuk az Abszolút Igazságról, az Istenség Személyiségéről. Az Úr felszabadult szolgáinak kegyéből az asurák a legfelsőbb akaratból    —    a legkülönfélébb országokban    —    lassanként visszatérnek az Istentudathoz. Isten ilyen bhaktái nagyon bizalmas társai az Úrnak, s amikor eljönnek, hogy megmentsék az emberi társadalmat az istentelenség veszedelmétől, akkor az Úr nagy hatalmú inkarnációiként, az Úr fiaiként, az Úr szolgáiként vagy az Úr társaiként jelennek meg. De egyikőjük sem állítja csalárdul, hogy ő maga Isten. Ez az asurák istenkáromló kijelentése, és az ilyen asurák démonikus követői Istenként vagy inkarnációjaként fogadják el ezeket a csalókat. A kinyilatkoztatott írások pontos információt tartalmaznak Isten inkarnációiról. Senkit sem szabad elfogadni Istennek vagy Isten inkarnációjának, ha a kinyilatkoztatott írások azt nem támasztják alá.

A bhaktáknak, akik vissza akarnak térni Istenhez, úgy kell tisztelniük Isten szolgáit, mint Istent. Isten ilyen szolgáit mahātmāknak vagy tīrtháknak nevezik, akik a helyet és a kort figyelembe véve prédikálnak. Arra biztatják az embereket, váljanak az Úr bhaktáivá, és sohasem tűrik el, hogy Istennek nevezzék őket. Śrī Caitanya Mahāprabhu a kinyilatkoztatott írások szerint Maga Isten volt, de egy bhakta szerepét játszotta. Akik tudták, hogy Isten, azok Istennek szólították, Ő azonban ilyenkor fülére tapasztott kézzel az Úr Viṣṇu nevét ismételgette. Határozottan tiltakozott az ellen, hogy Istennek nevezzék, noha nem fért hozzá kétség, hogy Maga Isten volt. Azért viselkedett így, hogy figyelmeztessen bennünket: legyünk óvatosak azokkal szemben, akik gátlástalanul élvezetet találnak abban, hogy Istennek nevezik őket.

Isten szolgái azért jönnek, hogy az Isten-tudatot hirdessék, s az intelligens embereknek minden tekintetben együtt kell velük működniük. Isten szolgáját szolgálva az ember nagyobb örömet szerez Istennek, mint ha közvetlenül Őt szolgálja. Az Úr jobban örül, ha látja, hogy szolgáit kellőképpen megbecsülik. Ezek a szolgák mindent kockára tesznek az Úr szolgálata érdekében, s ezért nagyon kedvesek Neki. Az Úr kijelenti a Bhagavad-gītāban (BG 18.69), hogy senki sem kedvesebb Számára, mint az, aki minden veszélyt vállal, hogy prédikálhassa az Úr dicsőségét. Az Úr szolgáit szolgálva az ember lassanként szert tesz tulajdonságaikra, s így alkalmassá válik arra, hogy az Úr dicsőségéről halljon. Annak a bhaktának, aki alkalmas arra, hogy bejusson Isten birodalmába, legfőbb tulajdonsága az, hogy vágyik arra, hogy halljon Istenről.