HU/Prabhupada 0494 - Ahogy Napóleon is megépítette azokat az erős boltíveket, de hogy ő maga hova lett, senki nem tudja

Revision as of 20:20, 17 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0019: LinkReviser - Revise links, localize and redirect them to the de facto address)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)


Lecture on BG 2.14 -- Germany, June 21, 1974

Az anyathā rūpam azt jelenti: másként, másként létezni vagy élni. A másként azt jelenti, hogy lélek vagyok. Lelki testem van. De valamilyen módon, a körülmények okán, a vágyaimnak megfelelően néha emberi testet kapok, máskor kutya testet, ismét máskor egy macska, fa, vagy egy félisten testében születek meg újra. 8,400,000 különböző létforma van. Így tehát a vágyaimnak megfelelően változik a testem. És a kötőerőkkel szennyezettségének arányában, kāraṇaṁ guṇa-saṅgaḥ asya, ezek a finom dolgok. Ez az emberi lény igazi tudása, és nem az, hogy kitalál valamit, a pillanatnyi örömszerzés céljából. Az ostobaság. Az egyszerűen ostoba időpocsékolás. Ha kitalálunk valamit, hogy a jelenlegi testünk kényelmét szolgáljuk, nagyon kényelmesen fogunk élni, csak éppen - „Uram, önnek nem engedték meg, hogy kényelmesen éljen." Elsősorban ezt kell tudni. Mondjuk, valaki egy nagyon szép, erős házat épít. Semmilyen körülmények között nem dől össze. Ez rendben is van, de amit az ember magának csinál, azért, hogy soha nem hal meg és örökké élvezni fogja azt a valamit? „Nem. Legyen úgy. Hadd legyen egy jól megépített házam." A ház tehát megmarad. Az emberek odamennek. Egy erős nemzet. Ahogy Napóleon is megépítette azokat az erős boltíveket, de hogy ő maga hova lett, senki nem tudja. Ezért énekli azt Bhaktivinoda Ṭhākura, hogy jaḍa-bidyā jato māyāra vaibhava tomāra bhajane bādhā. Minél fejlettebbek vagyunk az úgynevezett anyagi boldogságban vagy anyagi előrehaladásban, annál inkább megfeledkezünk a valódi önazonosságunkról. Ez az eredmény.

Így hát meg kell értenünk, hogy van egy ettől eltérő feladatunk, egy valódi feladatunk. Ezt hívják önmegvalósításnak, azt, hogy „Nem ez a test vagyok." Ez énünk tudatos megértése. Erre utasít Kṛṣṇa már a legelején, hogy „Nem ez test vagy." A legelső megértés, az első tudás az, ha valaki megérti, hogy „Nem ez a test vagyok. Lélek vagyok. Egészen más feladatom van." Nem azokat az ideiglenes tevékenységeket kell végeznem, amelyeket kutyaként vagy emberi lényként, vagy mint egy tigris, egy fa vagy egy hal végzek. Āhāra-nidrā-bhaya-maithunaṁ ca. Ugyanez vonatkozik a testi szükségletekre. Az evésre, alvásra, nemi életre és védekezésre. Ám az emberi létformában más a feladatom, az önmegvalósítás, hogy kiszabaduljak ebből a testi kötöttségből. Ezt hívják tudásnak. Enélkül mindaz, amiben fejlődést érünk el a tudás területén, minden csak ostobaság, minden az. Śrama eva hi kevalam (SB 1.2.8).