HU/SB 1.10.20

Revision as of 07:10, 24 January 2019 by TamasR (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


20. VERS

anyonyam āsīt sañjalpa
uttama-śloka-cetasām
kauravendra-pura-strīṇāṁ
sarva-śruti-mano-haraḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

anyonyam—egymás között; āsīt—ott volt; sañjalpaḥ—beszéd; uttama-śloka—a Legfelsőbb, akit válogatott versek dicsőítenek; cetasām—azoknak, akiknek a szíve így elmélyed; kaurava-indra—a Kuruk királya; pura—főváros; strīṇām—minden nő; sarva—minden; śruti—a Védák; manaḥ-haraḥ—elmét vonzó.


FORDÍTÁS

Hastināpura házainak tetején a nők mélyen a válogatott költeményekben megénekelt Úr transzcendentális tulajdonságaira gondoltak, s beszélni kezdtek Róla. Szavaik vonzóbbak voltak a Védák himnuszainál.


MAGYARÁZAT

A Bhagavad-gītāban az áll, hogy minden Védikus Írás célja az Istenség Személyisége, Śrī Kṛṣṇa. Az Úr dicsőségét a Védák, a Rāmāyaṇa és a Mahābhārata írják le teljes valójában, s a Bhāgavatamban kifejezetten a Legfelsőbb Úrral kapcsolatban kerül említésre. Amikor tehát a Kuru-dinasztia királyainak fővárosában a nők a házak tetején az Úrról beszélgettek, szavaik kellemesebbek voltak a védikus himnuszoknál. Minden, ami az Úr dicsőségét énekli meg, śruti-mantra. Narottama dāsa Ṭhākura    —    a Gauḍīya-sampradāya egyik ācāryája    —    egyszerű bengáli nyelven írt énekeket. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura, ugyanennek a sampradāyának egy másik bölcs ācāryája bebizonyította, hogy Narottama dāsa Ṭhākura dalai éppen olyanok, mint a védikus mantrák. Ez témájuk miatt van így. A nyelv nem olyan fontos, annál inkább lényeges a mondanivaló. Ezekben a nőkben, akik mind az Úrról és tetteiről szóló gondolataikba merültek, az Úr kegyéből kifejlődött a védikus bölcsesség tudata. Lehet, hogy nem voltak a szanszkrit nyelv    —    és semmilyen más terület    —    művelt tudósai, mégis bármit mondtak, szebb volt, mint a védikus himnuszok. Az Upaniṣadok védikus himnuszai néha csak közvetve utalnak a Legfelsőbb Úrra. Ám ezek a nők nyíltan az Úrról beszéltek, s ezzel még nagyobb örömet okoztak mindenki szívének. Szavaik értékesebbnek tűntek a művelt brāhmaṇák áldásainál.