HU/SB 1.10.19
19. VERS
- aśrūyantāśiṣaḥ satyās
- tatra tatra dvijeritāḥ
- nānurūpānurūpāś ca
- nirguṇasya guṇātmanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aśrūyanta—hallották; āśiṣaḥ—áldás; satyāḥ—minden igazság; tatra—itt; tatra—ott; dvija-īritāḥ—bölcs brāhmaṇák zengték; na—nem; anurūpa—illő; anurūpāḥ—illő; ca—szintén; nirguṇasya—az Abszolúté; guṇa-ātmanaḥ—emberi lény szerepét játszva.
FORDÍTÁS
Mindenfelé azt beszélték, hogy a Kṛṣṇának felajánlott áldás nem helyénvaló, ugyanakkor nem is helytelen, mert az Abszolútnak szól, aki most egy emberi lény szerepét játssza.
MAGYARÁZAT
Felhangzottak az Istenség Személyiségének, Śrī Kṛṣṇának szóló védikus áldások, melyek bizonyos értelemben helyénvalóak voltak, hiszen az Úr egy emberi lény szerepét játszotta, mintha Yudhiṣṭhira Mahārāja unokatestvére lenne. Ugyanakkor azonban az áldás helytelen is volt, mert az Úr abszolút, s nincsen köze semmiféle anyagi relativitáshoz. Az Úr nirguṇa, azaz nem rendelkezik anyagi tulajdonságokkal, ugyanakkor transzcendentális tulajdonságokkal teli. A transzcendentális világban nincsen ellentmondás, míg a viszonylagos világban mindennek megvan az ellentéte. A relatív világban a fehér a fekete ellentéte, ám a lelki világban nincs különbség fehér és fekete között. Ezért az áldások, melyeket a brāhmaṇák vibráltak körös-körül, ellentmondásosnak tűnnek az Abszolút Személlyel kapcsolatban, ám amint az Abszolút Személyre vonatkoztatjuk, megszűnik az ellentmondás és transzcendentálissá válnak. Egy példa világossá teheti ezt a gondolatot. Az Úr Śrī Kṛṣṇát néha tolvajként jellemzik. Tiszta bhaktái között Mākhana-coraként híres, mert gyerekkorában, Vṛndāvanában mindig vajat lopott a szomszédoktól. Azóta híres tolvajként is. Ám annak ellenére, hogy híres tolvaj, Őt tolvajként is imádják, míg az anyagi világban a tolvajt megbüntetik, nem pedig dicsőítik. Mivel Ő az Abszolút Istenség Személyisége, minden érvényes Rá, és minden ellentmondás ellenére Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége.