HU/SB 1.14.4

Revision as of 11:12, 28 January 2019 by Gyorgyi (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


4. VERS

jihma-prāyaṁ vyavahṛtaṁ
śāṭhya-miśraṁ ca sauhṛdam
pitṛ-mātṛ-suhṛd-bhrātṛ-
dam-patīnāṁ ca kalkanam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

jihma-prāyam—csalás; vyavahṛtam—minden egyszerű dologban; śāṭhya—kétszínűség; miśram—meghamisított; ca—és; sauhṛdam—a barátságos jóakarókat tekintve; pitṛ—apa; mātṛ—az anyát illetően; suhṛt—jóakarók; bhrātṛ—az ember saját testvére; dam-patīnām—a férjet és a feleséget illetően; ca—szintén; kalkanam—kölcsönös nézeteltérés.


FORDÍTÁS

A mindennapos tettek és kapcsolatok is csalással szennyeződtek be, még barátok között is. A családi ügyekben mindig félreértés támadt az apák, az anyák, a fiak, a jóakarók és a testvérek között. Még férj és feleség között is feszültség és nézeteltérés ütötte fel a fejét.


MAGYARÁZAT

A feltételekhez kötött élőlényben mindig megtalálható a tökéletlenség négy alapelve: hibázik, nem józan, tehetetlen és csaló. Ezek a tökéletlenség jelei, s e négy közül a csalás hajlama a leginkább uralkodó. A csalás azért van jelen a feltételekhez kötött lelkekben, mert az anyagi világban az a természetellenes vágy kerítette őket hatalmába, hogy uralkodjanak az anyagi természet fölött. Az élőlényt tiszta, eredeti állapotában nem kötik feltételekhez a törvények, mert tudatában van annak, hogy örökké a Legfelsőbb Lény szolgája, s így számára mindig az a jó, ha megmarad szolgának, s nem próbálkozik helytelenül azzal, hogy a Legfelsőbb Úr tulajdona fölött uralkodjék. Feltételekhez kötött állapotában az élőlény nem elégszik meg még azzal sem, ha valóban az ura lesz mindannak, ami körülveszi    —    ami egyébként nem is lehetséges. Így aztán örökké a legkülönfélébb csalásoknak esik áldozatul, még legközelebbi és legbensőségesebb kapcsolataiban is. Ilyen elégedetlen állapotban még apa és fia, feleség és férj között sincsen egyetértés. Ám mindezen a nehézségen enyhíthetünk egyetlen folyamat segítségével, s ez nem más, mint az Úr odaadó szolgálata. A kétszínűség világának csakis akkor lehet véget vetni, ha az Úrnak végzett odaadó szolgálat segítségével szembeszállunk vele, másképp nem lehetséges. Amikor Yudhiṣṭhira Mahārāja észrevette e változásokat, megsejtette, hogy az Úr elhagyta a földet.