HU/SB 1.14: Az Úr Krsna eltávozása
1.14.1. vers: Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Arjuna Dvārakāba ment, hogy találkozzon az Úr Śrī Kṛṣṇával és többi barátjával, valamint hogy megtudja az Úrtól, mire készül ezután.
1.14.2. vers: Teltek a hónapok, és Arjuna nem tért vissza. Yudhiṣṭhira Mahārāja ekkor baljós jelekre lett figyelmes, amelyek már magukban félelmetesek voltak.
1.14.3. vers: Látta, hogy az örök idő iránya megváltozott, s mindez roppant félelmetes volt. Megtört az évszakok szabályszerűsége, az emberek pedig mohók, dühösek és becstelenek lettek. Azt is látta, hogy megélhetésük érdekében tisztességtelen módszerekhez folyamodnak.
1.14.4. vers: A mindennapos tettek és kapcsolatok is csalással szennyeződtek be, még barátok között is. A családi ügyekben mindig félreértés támadt az apák, az anyák, a fiak, a jóakarók és a testvérek között. Még férj és feleség között is feszültség és nézeteltérés ütötte fel a fejét.
1.14.5. vers: Olyan idő köszöntött be, amikor az emberek hozzászoktak a mohósághoz, a dühhöz, a büszkeséghez és társaihoz. Yudhiṣṭhira Mahārāja e jelek láttán így szólt öccséhez:
1.14.6. vers: Yudhiṣṭhira Mahārāja így szólt öccséhez, Bhīmasenához: Elküldtem Arjunát Dvārakāba, hogy találkozzon barátaival, és hogy megtudakolja az Istenség Személyiségétől, Kṛṣṇától, mi a terve.
1.14.7. vers: Hét hónap telt el azóta, hogy elment, s még nem tért vissza. Nem tudom, mi történhet ott!
1.14.8. vers: Vajon arra készül, hogy befejezze földi kedvteléseit, ahogy Devarṣi Nārada jósolta? Elérkezett volna az az idő?
1.14.9. vers: Minden királyi gazdagságunkat, hűséges feleségeinket, életünket, utódainkat, alattvalóink fölötti hatalmunkat, ellenségeink fölötti győzelmünket és azt, hogy a jövőben a felsőbb bolygókon élhetünk majd, Ő tette lehetővé. Az Ő indokolatlan kegyének köszönhetjük mindezt.
1.14.10. vers: Nézd csak, ó, tigris erejű ember, a bolygók hatása, a földi reakciók és a testi fájdalmak következtében — melyek már önmagukban is rendkívül veszélyesek — mennyi szenvedés jelzi a hamarosan bekövetkező veszedelmet, megtévesztve intelligenciánkat!
1.14.11. vers: Testem bal oldala, combom, karom és szemem szüntelenül remeg, szívem hevesen ver a félelemtől. Mindez nemkívánatos események jöttét jelzi.
1.14.12. vers: Nézd csak, ó, Bhīma, hogyan üvölt tüzet okádva napkeltekor a nőstény sakál, s hogyan ugat rám a kutya, félelmet nem ismerve!
1.14.13. vers: Ó, Bhīmasena, tigris az emberek között! Háziállatok, köztük tehenek haladnak el bal oldalamon, s olyan alacsonyabb rendű állatok járnak körbe, mint a szamarak. Lovaim sírni látszanak, amint megpillantanak.
1.14.14. vers: Csak nézd! Ez a galamb mintha a halál hírnöke lenne. A baglyok és vetélytársaik, a varjak rikoltása remegéssel tölti meg szívemet. Úgy tűnik, az egész univerzumot el akarják pusztítani.
1.14.15. vers: Nézd, füst borítja az egész eget! A föld s a hegyek mintha lüktetnének! Hallod a mennydörgést, amely a felhőtlen égből zeng? Nézd, a derült ég villámokat szór!
1.14.16. vers: A vadul tomboló szél mindent porral borít be, s elsötétíti a világot. A felhők véres szerencsétlenséget záporoznak.
1.14.17. vers: Hanyatlóban a nap sugara, s mintha a csillagok harcolnának egymással. Úgy tűnik, a megzavarodott élőlények lángokban állnak és sírnak.
1.14.18. vers: A folyók, mellékfolyóik, a tavak, a medencék, az elme mind zavarodottak. A vaj nem lobbant fel többé tüzet. Milyen különös korszak köszöntött be? Mi vár ránk ezután?
1.14.19. vers: A borjak nem szopnak a tehenek tőgyéből, a tehenek pedig nem adnak tejet. Csak állnak sírva, könnyekkel a szemükben, s a bikák sem lelik örömüket a legelőkön.
1.14.20. vers: A mūrtik sírni látszanak a templomokban, bánkódnak és verejtékeznek. Úgy tűnik, mintha távozni készülnének. A városok, falvak, kertek, bányák és remetelakok mind elvesztették szépségüket, s távozott a boldogság is. Nem tudom, miféle szörnyűségek várhatnak reánk.
1.14.21. vers: Azt hiszem, e rendellenességek a földön nagy veszedelmet jósolnak a szerencsés világnak. A világ szerencsés volt, hogy az Úr lótuszlábainak nyomát viselhette magán. Minden jel arra mutat, hogy ez már nem lesz többé így.
1.14.22. vers: Ó, Śaunaka brāhmaṇa! Miközben Yudhiṣṭhira Mahārāja e kedvezőtlen földi jelek láttán így töprengett, Arjuna visszatért a Yaduk városából [Dvārakāból].
1.14.23. vers: Amint Arjuna a lábaihoz borult, a király látta mélységes, semmihez sem hasonlítható fájdalmát. Fejét lehajtotta, lótusz-szeméből könny fakadt.
1.14.24. vers: Amikor a király látta, hogy Arjuna sápadt a szívében érzett aggodalomtól, barátaik körében a bölcs Nārada jóslatára emlékezve ekképpen kérdezte Arjunát:
1.14.25. vers: Yudhiṣṭhira Mahārāja így szólt: Drága fivérem! Kérlek, mondd el, vajon boldogan telnek-e napjaik barátainknak és rokonainknak, Madhunak, Bhojának, Daśārhának, Ārhának, Sātvatának, Andhakának és a Yadu család tagjainak?
1.14.26. vers: Boldog-e tiszteletre méltó nagybátyám, Śūrasena? S vajon anyai nagybátyám, Vasudeva és öccsei jól vannak-e?
1.14.27. vers: Hét felesége, Devakīval az élükön, mindannyian nővérek. Boldogok-e ők, fiaikkal és menyeikkel együtt?
1.14.28-29. vers: Él-e még Ugrasena, a gonosz Kaṁsa apja? Él-e öccse? Boldog-e Hṛdīka és fia, Kṛtavarmā? Boldog-e Akrūra, Jayanta, Gada, Sāraṇa és Śatrujit? Hogy van Balarāma, az Istenség Személyisége, a bhakták védelmezője?
1.14.30. vers: Hogy van Pradyumna, a Vṛṣṇi család dicső hadvezére? Vajon boldog-e? S jól megy-e sora Aniruddhának, az Istenség Személyisége teljes kiterjedésének?
1.14.31. vers: Jól vannak-e Kṛṣṇa fiai, a nemzetségek fejei, Suṣena, Cārudeṣṇa, Sāmba, Jāmbavatī fia, Ṛṣabha és fiaik?
1.14.32-33. vers: Śrutadevát, Uddhavát és másokat, Nandát, Sunandát és a felszabadult lelkek többi vezetőjét, akik az Úr állandó társai, szintén az Úr Balarāma és Kṛṣṇa védelmezi. Jól végzik-e dolgukat? Gondolnak-e ránk, akiket örök barátság köt össze velük?
1.14.34. vers: Jól érzi-e Magát barátai körében, Dvārakā Purī jámbor gyülekezetében az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki örömmel tölti el a teheneket, az érzékeket és a brāhmaṇákat, s aki oly nagyon szereti bhaktáit?
1.14.35-36. vers: Az eredeti Istenség Személyisége, az élvező, valamint Balarāma, az elsődleges Úr Ananta a Yadu-dinasztia óceánjába merülnek az egész univerzum jóléte, védelme és általános fejlődése érdekében. A Yadu-dinasztia tagjai, akiket az Úr karjai védelmeznek, úgy élvezik az életet, akár a lelki világ lakói.
1.14.37. vers: Dvārakā királynői, élükön Satyabhāmāval, csupán azzal, hogy minden kényelmet megadtak az Úr lótuszlábának — amely minden szolgálat közül a legfontosabb —, rávették az Urat, hogy győzze le a félisteneket. Így aztán a királynők olyan kiváltságokat élveznek most, amelyben eddig csak a mennydörgés urának feleségei részesülhettek.
1.14.38. vers: A Yadu-dinasztia nagy hőseit, akiket az Úr Śrī Kṛṣṇa karjai védelmeznek, soha, semmilyen körülmények között nem keríti hatalmába a félelem. Lábuk ezért a Sudharmā gyülekezeti csarnokot járja, amelyet a legkiválóbb félistenek érdemeltek ki, ám amelyet elvettek tőlük.
1.14.39. vers: Drága testvérem, Arjuna! Mondd, rendben van-e az egészséged? Úgy tűnik, tested minden ragyogását elveszítette. Annak köszönhető ez, hogy nem törődtek és tiszteletlenül bántak veled, mert oly hosszú időt töltöttél Dvārakāban?
1.14.40. vers: Talán barátságtalanul szólt hozzád valaki vagy megfenyegetett? Nem tudtál adományt adni annak, aki kért tőled? Vagy talán nem tudtad betartani ígéretedet?
1.14.41. vers: Örök védelmezője vagy azoknak, akik azt megérdemlik, a brāhmaṇáknak, a gyermekeknek, a teheneknek, a nőknek és a betegeknek. Talán nem tudtál menedéket nyújtani nekik, amikor hozzád fordultak oltalomért?
1.14.42. vers: Talán olyan nővel kerültél kapcsolatba, akinek jelleme kifogásolható? Vagy nem bántál illendően egy hölggyel, aki megérdemelte volna? Vagy talán utad során olyasvalaki győzött le, aki nálad alacsonyabb rangú vagy egyenlő veled?
1.14.43. vers: Talán nem viselted gondját az időseknek és a gyermekeknek, akik rászolgáltak, hogy veled együtt egyenek? Talán otthagytad őket és egyedül etted meg ételedet? Talán valami szörnyű és megbocsáthatatlan bűnt követtél el?
1.14.44. vers: Vagy talán örökre űr támadt benned, mert elvesztetted legdrágább barátodat, az Úr Kṛṣṇát? Ó, fivérem, Arjuna, nem tudok másra gondolni, ami oka lehetne szomorúságodnak.