HU/SB 1.18.13

Revision as of 21:56, 4 February 2019 by Gyorgyi (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


13. VERS

tulayāma lavenāpi
na svargaṁ nāpunar-bhavam
bhagavat-saṅgi-saṅgasya
martyānāṁ kim utāśiṣaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tulayāma—egyensúlyban lenni; lavena—egy pillanatra; api—még; na—soha; svargam—mennyei bolygók; na—sem; apunaḥ-bhavam—megszabadulás az anyagtól; bhagavat-saṅgi—az Úr bhaktája; saṅgasya—társaságának; martyānām—azok, akikre a halál vár; kim—mi van ott; uta—beszélni róla; āśiṣaḥ—anyagi áldások.


FORDÍTÁS

Ha eljutunk a mennyei bolygókra vagy megszabadulunk az anyagtól, még az sem hasonlítható össze annak az értékével, ha csupán egyetlen pillanatot is eltöltünk az Úr bhaktájának társaságában. Mit mondhatnánk akkor az anyagi áldásokról az anyagi jólét formájában, amelyek azok számára vannak, akikre halál vár?


MAGYARÁZAT

Két dolgot akkor lehet összehasonlítani, ha vannak hasonló jellemzőik. A tiszta bhakták társaságát semmi anyagi dologgal nem lehet összemérni. Az anyagi boldogsághoz ragaszkodó emberek a mennyei bolygókra vágynak, a Holdra, a Vénuszra és Indralokára, azoknak pedig, akik fejlettek a materialista filozófiai spekuláció terén, az a vágyuk, hogy megszabaduljanak minden anyagi köteléktől. Amikor az embernek elege lesz minden anyagi eredményből, egy ettől merőben eltérő felszabadulásra vágyik, amelyet apunar-bhavának neveznek, s amely azt jelenti, hogy nincs több újraszületés. Az Úr tiszta bhaktái azonban nem vágynak sem a mennyei királyságban elérhető boldogságra, sem arra, hogy megszabaduljanak az anyagi rabságtól. Nekik az anyagi bolygókon elérhető anyagi örömök nem jelentenek többet puszta képzelődésnél, és mivel már megszabadultak az öröm és a szomorúság minden anyagi felfogásától, valójában már itt az anyagi világban elérték a felszabadulást. Ez azt jelenti, hogy az Úr tiszta bhaktái a transzcendentális világban tevékenykednek, vagyis az Úr szerető szolgálatát végzik mind az anyagi, mind a lelki világban. Ahogyan egy kormánytisztviselő mindig ugyanaz a személy, akár a hivatalában van, akár otthon vagy bárhol máshol, ugyanígy egy bhaktának nincs köze semmihez, ami anyagi, mert kizárólag az Úr transzcendentális szolgálatában merül el. Ha nincsen köze semmihez, ami anyagi, miféle örömöt meríthetne az olyan anyagi áldásokból, mint amilyeneket a királyi vagy más uralkodói rang jelent, s amelyeknek vége van azonnal, amint a testnek vége? Az odaadó szolgálat örök; soha nem ér véget, mert lelki. Ezért mivel a tiszta bhakta kincse nem anyagi érték, a kettőt össze sem lehet hasonlítani. Sūta Gosvāmī az Úr tiszta bhaktája volt, ezért társasága a naimiṣāraṇyai ṛṣik számára különleges eseményt jelentett. Az anyagi világban a túlságosan anyagi szemléletű emberek társaságát elítélik. A materialistát yoṣit-saṅgīnak hívják, olyan embernek, aki nagyon ragaszkodik az anyagi dolgokhoz (a nőkhöz stb.). Ez a ragaszkodás feltételekhez köti az embert, mert száműz minden áldást és jólétet az életéből. Ezzel ellentétben a bhāgavata-saṅgī mindig az Úr nevének, formájának, tulajdonságainak    —    stb.    —    társaságát választja, amely mindig áldásos, méltó a dicsőítésre és az imádatra, s az ember az élet legfőbb céljaként fogadhatja el.