HU/SB 1.5.13

Revision as of 18:21, 16 March 2019 by TattvaDarsana (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


13. VERS

atho mahā-bhāga bhavān amogha-dṛk
śuci-śravāḥ satya-rato dhṛta-vrataḥ
urukramasyākhila-bandha-muktaye
samādhinānusmara tad-viceṣṭitam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

atho—ezért; mahā-bhāga—nagyon szerencsés; bhavān—te magad; amogha-dṛk—a tökéletes látnok; śuci—tiszta; śravāḥ—híres; satya-rataḥ—fogadalmat téve az igazmondásra; dhṛta-vrataḥ—szilárd a lelki tulajdonságokban; urukramasya—annak, aki természetfölötti tetteket hajt végre (Isten); akhila—univerzális; bandha—kötelék; muktaye—a felszabadulásért; samādhinā—a transz által; anusmara—újra és újra gondold át, majd írd le őket; tat-viceṣṭitam—az Úr különféle kedvteléseit.


FORDÍTÁS

Ó, Vyāsadeva! Látásod tökéletes, hírneved töretlen. Fogadalmad szilárdan állod és hű vagy az igazsághoz, így képes vagy transzba merülve az Úr kedvteléseire gondolni, hogy megszabadítsd az embereket az anyagi kötelékektől.


MAGYARÁZAT

Az emberek ösztönösen vonzódnak az irodalmi alkotásokhoz. Az ismeretlenről akarnak hallani és olvasni a hiteles forrásokból, de ízlésük a nemkívánatos írásoknak esett áldozatul, amelyek csupa olyan témáról írnak, melynek célja az anyagi érzékek kielégítése. Ezek az alkotások, melyek világi verseket, filozófiai spekulációkat tartalmaznak, többé-kevésbé māyā hatása alatt állnak, s érzékkielégítéssel végződnek. Bár értéktelenek a szó valódi értelmében, mégis a legváltozatosabban díszítik fel őket, hogy a csekély értelmű emberek figyelmét magukra vonják. A bűvöletükbe esett élőlények mind jobban és jobban belebonyolódnak az anyagi világ kötelékeibe, s ezer és ezer életig nincs reményük a felszabadulásra. Śrī Nārada Ṛṣi, a legkiválóbb Vaiṣṇava, könyörületes az értéktelen írások szerencsétlen áldozataihoz, s ezért azt tanácsolja Śrī Vyāsadevának, állítson össze egy olyan transzcendentális írást, amely nem csupán vonzó, de valójában fel is szabadít minden kötelék alól. Śrīla Vyāsadeva vagy képviselői alkalmasak erre, mert megfelelő tanításban részesültek annak érdekében, hogy mindent valódi perspektívájában lássanak. Lelki megvilágosodottságuk következtében gondolataik mindig tiszták, az odaadó szolgálatnak köszönhetően szilárdak fogadalmaikban, s eltökéltek szándékukban, hogy felszabadítják az anyagi cselekedetek özönében sínylődő lelkeket. Az elesett lelkek naponta vágynak az új információkra, s az olyan transzcendentalisták, mint Vyāsadeva és Nārada végtelen mennyiségű hírrel tudnak szolgálni a lelki világról e vágyakozó lelkeknek. A Bhagavad-gītā szerint az anyagi világ csak része a teljes teremtésnek, s ez a föld csak töredéke az anyagi világ egészének.

Ezer és ezer irodalmár él szerte a világon, akik évezredeken keresztül irodalmi alkotások ezreit írták meg az emberek tájékoztatására. Sajnos azonban egyik sem hozott békét és nyugalmat a földre. Mindez amiatt van, hogy ezek az írások lelkileg tökéletesen üresek. Ezért a Védikus Írások    —    legfőképp a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam    —    különösen ajánlottak a szenvedő emberiségnek, hogy meghozzák a várva várt felszabadulást az anyagi civilizáció gyötrelmei alól, amelyek felemésztik az emberi energia legjelentősebb hányadát. A Bhagavad-gītā üzenetét Maga az Úr beszélte el, s Vyāsadeva jegyezte le, a Śrīmad-Bhāgavatam pedig az Úr Kṛṣṇa cselekedeteinek transzcendentális elbeszélése. Egyedül ez elégítheti ki az élőlények sóvár vágyát az örök béke és a gyötrelmek alóli felszabadulás után. A Śrīmad-Bhāgavatam az univerzum minden élőlényének szól, hogy végleg megszabadítsa őket az anyagi kötelékek minden fajtájától. Az Úr kedvteléseinek transzcendentális elbeszélését csak olyan felszabadult lelkek tudják elbeszélni, mint Vyāsadeva és az ő hiteles képviselői, akik teljesen az Úr transzcendentális szerető szolgálatába merülnek. Csakis számukra tárulnak fel automatikusan az Úr kedvtelései és azok transzcendentális természete, az odaadó szolgálat hatására. Senki más nem ismerheti, és nem írhatja le az Úr cselekedeteit, még ha sok-sok évig töpreng rajta, akkor sem. A Bhāgavatam leírásai olyan pontosak és helyénvalóak, hogy napjainkban éppen az történik, amit ez a magasztos írás ötezer évvel ezelőtt megjósolt. Az író látásmódja tehát felöleli a múltat, a jelent és a jövőt is. Az ilyen felszabadult lelkek, mint Vyāsadeva, nemcsak látnoki képességük és bölcsességük miatt tökéletesek, de hallásukban, gondolkodásukban, érzéseikben és minden más érzékműködésükben is azok. Egy felszabadult személy tökéletes érzékekkel rendelkezik, és csakis tökéletes érzékekkel lehet az érzékek urát, Hṛṣīkeśát, Śrī Kṛṣṇát, az Istenség Személyiségét szolgálni. A Śrīmad-Bhāgavatam ezért nem más, mint a mindenben tökéletes Vyāsadevának, a Védák összeállítójának tökéletes leírása a mindenben tökéletes Istenség Személyiségéről.