HU/SB 1.6.21

Revision as of 18:29, 16 March 2019 by TattvaDarsana (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


21. VERS

hantāsmiñ janmani bhavān
mā māṁ draṣṭum ihārhati
avipakva-kaṣāyāṇāṁ
durdarśo ’haṁ kuyoginām


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

hanta—ó, Nārada; asmin—ez; janmani—élet; bhavān—te magad; —nem; mām—Engem; draṣṭum—látni; iha—itt; arhati—megérdemel; avipakva—éretlen; kaṣāyāṇām—anyagi szenny; durdarśaḥ—nehezen látható; aham—Én; kuyoginām—tökéletlen a szolgálatban.


FORDÍTÁS

Ó, Nārada! [    —    szólt az Úr.] Sajnálom, de ebben az életben nem láthatsz többé. Azok, akik nem tökéletesek a szolgálatban és nem mentesek teljes mértékben minden anyagi szennyezettségtől, nem láthatnak meg könnyen Engem.


MAGYARÁZAT

A Bhagavad-gītā a legtisztábbnak, a Legfelsőbb és Abszolút Igazságnak írja le az Istenség Személyiségét. Személyében az anyaginak a leghalványabb árnyalata sincs jelen, így az, akit az anyagi vonzalom akár a legcsekélyebb mértékben is beárnyékol, nem tudja Őt megközelíteni. Az odaadó szolgálat akkor kezdődik, amikor valaki az anyagi kötőerők közül legalább kettőtől, a szenvedély és a tudatlanság kötőerőitől megszabadul. Az eredmény abban mutatkozik meg, hogy megszabadul a kāmától (vagyis a kéjtől) és a lobhától (a mohóságtól). Az embernek tehát mentesnek kell lennie az érzéki élvezet utáni vágytól és a mohóságtól. A természet kiegyensúlyozott kötőereje a jóság. Ha az ember tökéletesen mentessé vált minden anyagi befolyástól, az azt jelenti, hogy a jóság kötőerejétől is megszabadult. Ha Istent akarjuk megpillantani egy elhagyatott erdőben, az a jóság kötőerejében van. Bárki elmehet az erdőbe, hogy elérje a lelki tökéletességet, de ez nem jelenti azt, hogy személyesen láthatja ott az Urat. Meg kell szabadulnia minden anyagi ragaszkodástól, s meg kell szilárdulnia a transzcendens szintjén. Egyedül ez segít a bhaktának, hogy személyes kapcsolatba kerüljön az Istenség Személyiségével. A legjobb módszer az, ha olyan helyen élünk, ahol imádják az Úr transzcendentális formáját. Az Úr temploma transzcendentális hely, míg az erdő csupán anyagi szempontból jó lakóhely. Egy kezdő bhaktának mindig az Úr mūrti formájának (arcanā) imádatát ajánlják, nem pedig azt, hogy az erdőbe vonuljon, s ott keresse az Urat. Az odaadó szolgálat az arcanā folyamatával kezdődik, ami jobb, mint ha elvonulunk az erdőbe. Jelenlegi életében, amely mentes minden anyagi vágytól, Śrī Nārada Muni nem megy az erdőbe, bár puszta jelenlétével minden helyet Vaikuṇṭhává változtathat. Egyik bolygóról a másikra vándorol, hogy megtérítse az embereket, félisteneket, Kinnarákat, Gandharvákat, ṛṣiket, munikat és mindenki mást, hogy az Úr bhaktáivá váljanak. Cselekedeteivel számtalan bhaktát    —    köztük Prahlāda Mahārāját, Dhruva Mahārāját    —    ajándékozott már meg az Úr transzcendentális szolgálatával. Az Úr tiszta bhaktája ezért a nagy bhakták, mint Nārada és Prahlāda nyomdokait követi, s minden idejét az Úr dicsőítésének szenteli, a kīrtana folyamatának segítségével. Ez a prédikálás fölötte áll minden anyagi kötőerőnek.