HU/SB 1.6.25

Revision as of 10:25, 23 January 2019 by TamasR (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


25. VERS

etāvad uktvopararāma tan mahad
bhūtaṁ nabho-liṅgam aliṅgam īśvaram
ahaṁ ca tasmai mahatāṁ mahīyase
śīrṣṇāvanāmaṁ vidadhe ’nukampitaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

etāvat—így; uktvā—beszélt; upararāma—megállt; tat—az; mahat—nagy; bhūtam—csodálatos; nabhaḥ-liṅgam—a hang által megszemélyesített; aliṅgam—szemmel nem látható; īśvaram—a legfelsőbb tekintély; aham—én; ca—is; tasmai—Neki; mahatām—a nagy; mahīyase—a dicsőítettnek; śīrṣṇā—fejjel; avanāmam—hódolat; vidadhe—véghezvitt; anukampitaḥ—Általa kedvelt.


FORDÍTÁS

Ekkor a hangként megszemélyesült, szem számára láthatatlan, ám legcsodálatosabb legfelsőbb tekintély elhallgatott. Hálásan, fejemet lehajtva hódolatomat ajánlottam Neki.


MAGYARÁZAT

Nem jelent különbséget, hogy az Istenség Személyiségét csupán hallani lehetett, látni nem. Az Istenség Személyisége légzésével alkotta meg a négy Védát, s Ő a Védák transzcendentális hangján keresztül látható és valósítható meg. A Bhagavad-gītā szintén az Urat képviselő hang, nincs közöttük különbség. A következtetés az, hogy az Urat a transzcendentális hang állandó zengésével lehet meglátni és meghallani.