HU/SB 1.7.34

Revision as of 14:34, 23 January 2019 by TamasR (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


34. VERS

śibirāya ninīṣantaṁ
rajjvā baddhvā ripuṁ balāt
prāhārjunaṁ prakupito
bhagavān ambujekṣaṇaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śibirāya—a katonai táborba vezető úton; ninīṣantam—miközben vitte őt; rajjvā—a kötelekkel; baddhvā—megkötözve; ripum—az ellenséget; balāt—erővel; prāha—mondta; arjunam—Arjunának; prakupitaḥ—dühösen; bhagavān—az Istenség Személyisége; ambuja-īkṣaṇaḥ—aki lótusz-szemeivel néz.


FORDÍTÁS

Miután megkötözte, Arjuna a katonai táborba akarta vinni Aśvatthāmāt. Az Istenség Személyisége, lótusz-szemeivel rápillantva így szólt a dühös Arjunához:


MAGYARÁZAT

Mind Arjunáról, mind Kṛṣṇáról azt írja ez a vers, hogy dühösek voltak, de Arjuna szeme két vörösréz golyóra hasonlított, míg az Úr szeme olyan volt, akár a lótusz. Ez azt jelenti, hogy Arjuna dühe és az Úr dühe nem ugyanazt a szintet képviselik. Az Úr transzcendentális, így minden helyzetben abszolút. Az Ő dühe nem olyan, mint egy feltételekhez kötött élőlényé, aki az anyagi természet minőségi kötőerőinek hatása alatt áll. Ő abszolút, ezért dühe és öröme ugyanaz. Dühét nem az anyagi természet három kötőerőjében mutatja ki. Ez csupán a jele annak, hogy elméje bhaktája felé hajlik, hiszen ez az Ő transzcendentális természete. Ezért még ha dühös is, dühének tárgya szintén áldott. Az Úr minden körülmények között változatlan marad.