HU/SB 10.10.34-35

Revision as of 08:38, 9 January 2020 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


34-35. VERSEK

yasyāvatārā jñāyante
śarīreṣv aśarīriṇaḥ
tais tair atulyātiśayair
vīryair dehiṣv asaṅgataiḥ
sa bhavān sarva-lokasya
bhavāya vibhavāya ca
avatīrṇo ’ṁśa-bhāgena
sāmprataṁ patir āśiṣām


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yasya—akinek; avatārāḥ—különböző inkarnációi, például Matsya, Kūrma és Varāha; jñāyante—elmélkednek rajtuk; śarīreṣu—különböző testekben, melyek másképp láthatóak; aśarīriṇaḥ—nem közönséges anyagi testek, hanem mind transzcendentálisak; taiḥ taiḥ—ilyen testi cselekedetekkel; atulya—összehasonlíthatatlan; ati-śayaiḥ—határtalan; vīryaiḥ—erővel és hatalommal; dehiṣu—azok által, akik valóban anyagi testekkel rendelkeznek; asaṅgataiḥ—a különböző inkarnációk tettei, melyeket lehetetlen végrehajtani; saḥ—ugyanaz a Legfelsőbb; bhavān—Te, Urunk; sarva-lokasya—mindenkinek; bhavāya—a felemelkedése érdekében; vibhavāya—a felszabadulás érdekében; ca—és; avatīrṇaḥ—most megjelentél; aṁśa-bhāgena—teljes energiával, a különböző szerves részekkel; sāmpratam—jelen pillanatban; patiḥ āśiṣām—Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden szerencse Ura.


FORDÍTÁS

Amikor olyan testekben jelensz meg, melyek egy közönséges hal, teknős és vadkan testéhez hasonlóak, olyan cselekedeteket hajtasz végre, amelyek lehetetlenek az ilyen teremtmények számára: a határtalan hatalom és erő rendkívüli, semmihez sem hasonlítható, transzcendentális tetteit mutatod be. Ezek a testeid tehát nem anyagi elemekből állnak, hanem Legfelsőbb Személyiséged inkarnációi. Te ugyanaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége vagy, s most energiád teljében jelentél meg az anyagi világ valamennyi élőlényének üdvéért.


MAGYARÁZAT

A Bhagavad-gītā (BG 4.7-8) kijelenti:

yadā yadā hi dharmasya
glānir bhavati bhārata
abhyutthānam adharmasya
tadātmānaṁ sṛjāmy aham
paritrāṇāya sādhūnāṁ
vināśāya ca duṣkṛtām
dharma-saṁsthāpanārthāya
sambhavāmi yuge yuge

Kṛṣṇa akkor jelenik meg inkarnációként, amikor a valódi lelki élet hanyatlani kezd, s elszaporodnak a tolvajok és rablók, hogy zavart okozzanak a világban. A szerencsétlen, csekély értelmű emberek, akik nem végeznek odaadó szolgálatot, sajnálatos módon nem képesek megérteni az Úr cselekedeteit, ezért kalpanānak    —    mitikusnak vagy képzeletbelinek    —    tekintik azokat, mert ostobák, s az emberek leghitványabbjai (na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ prapadyante narādhamāḥ). Az ilyen emberek nem tudják megérteni, hogy azok a történetek, melyeket Vyāsadeva a Purāṇákban és a többi śāstrában leírt, nem mesebeliek vagy képzeletbeliek, hanem valóságosak.

Kṛṣṇa végtelen hatalma teljében itt megmutatja, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mert annak ellenére, hogy a két fa olyan nagy és erős volt, hogy még sok-sok elefánt sem tudta volna elmozdítani őket, Kṛṣṇa gyermekként olyan rendkívüli erőt nyilvánított meg, hogy hatalmas robajjal kidőltek. Kṛṣṇa Pūtanā, Śakaṭāsura és Tṛṇāvartāsura megölésével, a fák kidöntésével, s azzal, hogy megmutatta az egész univerzumot a szájában, kezdettől fogva bizonyította, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A hitvány emberek (a mūḍhák) bűnös tetteik miatt nem képesek ezt megérteni, de a bhakták kétségek nélkül el tudják fogadni. A bhakta helyzete tehát különbözik az abhaktáétól.