HU/SB 10.13.16

Revision as of 00:33, 7 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


16. VERS

tato vatsān adṛṣṭvaitya
puline ’pi ca vatsapān
ubhāv api vane kṛṣṇo
vicikāya samantataḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tataḥ—ezután; vatsān—a borjakat; adṛṣṭvā—nem látva az erdőben; etya—utána; puline api—a Yamunā partjára; ca—szintén; vatsapān—nem látta a tehénpásztorfiúkat; ubhau api—mindannyian (a borjak és a tehénpásztorfiúk); vane—az erdőben; kṛṣṇaḥ—az Úr Kṛṣṇa; vicikāya—mindenfelé kereste; samantataḥ—itt és ott.


FORDÍTÁS

Amikor Kṛṣṇa nem találta a borjakat, visszatért a folyó partjára, ott azonban már a tehénpásztorfiúkat sem látta többé. Így aztán mintha mit sem tudott volna arról, hogy mi történt, mindannyiukat keresni kezdte.


MAGYARÁZAT

Kṛṣṇa azonnal rájött, hogy a borjakat és a fiúkat is Brahmā rabolta el, de mintha csak egy ártatlan gyerek lenne, mindenütt keresni kezdte őket, hogy Brahmā ne értse meg Kṛṣṇa māyāját. Mindez csupán színielőadás volt. A színész tud mindent, mégis úgy játszik a színpadon, hogy mások ne értsék meg őt.