HU/SB 10.13.15
15. VERS
- ambhojanma-janis tad-antara-gato māyārbhakasyeśitur
- draṣṭuṁ mañju mahitvam anyad api tad-vatsān ito vatsapān
- nītvānyatra kurūdvahāntaradadhāt khe ’vasthito yaḥ purā
- dṛṣṭvāghāsura-mokṣaṇaṁ prabhavataḥ prāptaḥ paraṁ vismayam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ambhojanma-janiḥ—az Úr Brahmā, aki egy lótuszvirágon született; tat-antara-gataḥ—most belecsöppent Kṛṣṇa kedvtelésébe, aki ebédjét élvezte a tehénpásztorfiúkkal; māyā-arbhakasya—a Kṛṣṇa māyāja által teremtett fiúknak; īśituḥ—a legfelsőbb irányítónak; draṣṭum—hogy megnézze; mañju—nagyon kellemes; mahitvam anyat api—az Úr más dicsőségét is; tat-vatsān—borjaikat; itaḥ—mint az a hely, ahol voltak; vatsa-pān—és a borjakról gondoskodó tehénpásztorfiúkat; nītvā—elvitte őket; anyatra—máshová; kurūdvaha—ó, Parīkṣit Mahārāja; antara-dadhāt—egy időre elrejtette őket mások szeme elől; khe avasthitaḥ yaḥ—ez a Brahmā, aki az égben, a felsőbb bolygórendszerben él; purā—korábban; dṛṣṭvā—látta; aghāsura-mokṣaṇam—Aghāsura csodálatos megölését és megszabadítását az anyagi szenvedésektől; prabhavataḥ—a mindenható Legfelsőbb Személyé; prāptaḥ param vismayam—módfelett elcsodálkozott.
FORDÍTÁS
Ó, Parīkṣit Mahārāja! Brahmā, aki a felsőbb bolygórendszerben él az égben, megdöbbenve látta a leghatalmasabb Kṛṣṇa cselekedeteit, amikor megölte Aghāsurát és felszabadította őt. Most ugyanez a Brahmā saját erejét akarta fitogtatni, s próbára akarta tenni Kṛṣṇa hatalmát, aki gyermekkori kedvteléseit élvezve úgy játszott, mintha közönséges tehénpásztorfiúkkal játszana. Távollétében ezért Brahmā a kisfiúkat és a borjakat mind máshová vitte, s ezzel bajba került, mert hamarosan meglátta, milyen hatalmas Kṛṣṇa.
MAGYARÁZAT
Amikor Kṛṣṇa, akit barátai is elkísértek, megölte Aghāsurát, Brahmā elámult, de amikor azt látta, hogy Kṛṣṇa nagy élvezettel ebédel, még jobban elcsodálkozott, s meg akarta tudni, vajon tényleg ott van-e Kṛṣṇa. Így aztán Kṛṣṇa māyājának hatása alá került. Végül is Brahmā anyagi úton született. Ahogyan ez a vers említi, ambhojanma-janiḥ: egy ambhojától, egy lótuszvirágtól született. Nem számít, hogy egy lótuszvirágtól, s nem valamilyen embertől, állattól vagy más anyagi apától származott. A lótusz szintén anyagi, s mindazokat, akik az anyagi energián keresztül jönnek a világra, négy anyagi fogyatékosság jellemzi: bhrama (hajlamosak arra, hogy hibákat kövessenek el), pramāda (hajlamosak arra, hogy illúzióba kerüljenek), vipralipsā (hajlamosak a csalásra) és karaṇāpāṭava (érzékeik tökéletlenek). Brahmā tehát szintén illúzióba esett.
Brahmā saját māyājával meg akarta nézni, vajon Kṛṣṇa valóban jelen van-e. A tehénpásztorfiúk Kṛṣṇa saját önvalójának kiterjedései voltak (ānanda-cinmaya-rasa-pratibhāvitābhiḥ). Kṛṣṇa később megmutatja majd Brahmānak, hogyan terjeszti ki Magát mindenné saját, személyes élvezete, az ānanda-cinmaya-rasa érdekében. Hlādinī śaktir asmāt: Kṛṣṇának van egy hlādinī śakti nevű transzcendentális energiája. Ő semmi olyat nem élvez, ami az anyagi energia terméke. Brahmā tehát meglátja majd, ahogyan az Úr Kṛṣṇa kiterjeszti energiáját.
Brahmā el akarta rabolni Kṛṣṇa társait, ehelyett azonban más fiúkat és borjakat vitt magával. Rāvaṇa el akarta rabolni Sītāt, de mivel ez lehetetlen, helyette egy māyā Sītāt vitt el. Ugyanígy Brahmā is māyārbhakāḥkat rabolt el: olyan fiúkat, akiket Kṛṣṇa māyāja nyilvánított meg. Brahmā a māyārbhakāḥkat elkápráztathatta valamiféle rendkívüli fenséggel, de Kṛṣṇa társai előtt semmiféle különleges hatalommal nem büszkélkedhetett. Ezt hamarosan meglátja majd. Māyārbhakasya īśituḥ. Ezt az illúziót, ezt a māyāt a legfelsőbb irányító, a prabhavataḥ — a mindenható Legfelsőbb Személy, Kṛṣṇa — okozta, s látni fogjuk, mi lett az eredménye. Mindazok, akik anyagi úton születnek, ki vannak téve az illúziónak, ezért ezt a kedvtelést brahma-vimohana-līlānak nevezik, annak a kedvtelésnek, amelynek során Brahmā illúzióba esik. Mohitaṁ nābhijānāti mām ebhyaḥ param avyayam (BG 7.13). Azok, akik anyagi úton jöttek a világra, nem érthetik meg teljesen Kṛṣṇát. Őt még a félistenek sem tudják megérteni (muhyanti yat sūrayaḥ). Tene brahmā hṛdā ya ādi-kavaye (SB 1.1.1). Brahmātól kezdve a parányi rovarig mindenkinek Kṛṣṇától kell tanulnia.