HU/SB 10.13.49

Revision as of 08:42, 18 January 2020 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


49. VERS

āṅghri-mastakam āpūrṇās
tulasī-nava-dāmabhiḥ
komalaiḥ sarva-gātreṣu
bhūri-puṇyavad-arpitaiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ā-aṅghri-mastakam—a lábától a feje tetejéig; āpūrṇāḥ—teljesen feldíszített; tulasī-nava-dāmabhiḥ—friss tulasī levelekből készült füzérekkel; komalaiḥ—zsenge, lágy; sarva-gātreṣu—a test minden végtagján; bhūri-puṇyavat-arpitaiḥ—amelyeket olyan bhakták ajánlottak fel, akik a legnagyobb jámbor cselekedetet végezték, hallással, énekléssel stb. imádva a Legfelsőbb Urat.


FORDÍTÁS

Testüket tetőtől talpig tulasī levelekből készült friss, puha füzérek díszítették, amelyeket olyan bhakták ajánlottak fel, akik a legnagyszerűbb jámbor cselekedetek, a hallás és az éneklés végzésével imádják az Urat.


MAGYARÁZAT

A bhūri-puṇyavad-arpitaiḥ szó fontos ebben a versben. Viṣṇunak ezeket a formáit azok imádták, akik sok életen át végeztek jámbor cselekedeteket (sukṛtibhiḥ), és akik örökké odaadó szolgálatba merültek (śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ). A bhakti, az odaadó szolgálat azoknak a foglalatossága, akik nagyon magas szintű jámbor tetteket hajtottak végre. A jámbor tettek felhalmozódásáról a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 10.12.11) már említést tett egyszer, amikor Śukadeva Gosvāmī így szólt:

itthaṁ satāṁ brahma-sukhānubhūtyā
dāsyaṁ gatānāṁ para-daivatena
māyāśritānāṁ nara-dārakeṇa
sākaṁ vijahruḥ kṛta-puṇya-puñjāḥ

„Azok, akik az önmegvalósítás tetteit végzik, s az Úr Brahman-ragyogását becsülik nagyra, azok, akik az odaadó szolgálatba merülnek, s az Istenség Legfelsőbb Személyiségét tekintik Uruknak, valamint azok, akik māyā rabjai, és az Urat közönséges embernek vélik, nem tudják megérteni, hogy vannak olyan kiemelkedő személyiségek, akik annyi jámbor cselekedetet végeztek, hogy most barátaiként, tehénpásztorfiúkként játszanak az Úrral.”

Vṛndāvanai Kṛṣṇa-Balarāma templomunkban van egy tamāla fa, amely teljesen betölti az udvar egyik sarkát. Mielőtt a templom felépült volna, senki sem törődött vele, most azonban szépen nő, s elfoglalta az udvar egész sarkát. Ez a bhūri-puṇya jele.