HU/SB 10.2.31

Revision as of 00:45, 7 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


31. VERS

svayaṁ samuttīrya sudustaraṁ dyuman
bhavārṇavaṁ bhīmam adabhra-sauhṛdāḥ
bhavat-padāmbhoruha-nāvam atra te
nidhāya yātāḥ sad-anugraho bhavān


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

svayam—személyesen; samuttīrya—tökéletesen átszelve; su-dustaram—amit nagyon nehéz átszelni; dyuman—ó, Urunk, aki pontosan úgy jelensz meg, mint a nap, bevilágítva a tudatlanság sötét világát; bhava-arṇavam—a tudatlanság óceánja; bhīmam—ami rendkívül vad; adabhra-sauhṛdāḥ—a bhakták, akik örökké barátságosak az elesett lelkekhez; bhavat-pada-ambhoruha—lótuszlábad; nāvam—a hajó az átkeléshez; atra—ebben a világban; te—ők (a vaiṣṇavák); nidhāya—hátrahagyva; yātāḥ—a végső rendeltetési helyre, a Vaikuṇṭhára; sat-anugrahaḥ—aki mindig kedves és kegyes vagy a bhaktákhoz; bhavān—Te.


FORDÍTÁS

„Ó, Urunk, aki a ragyogó napra hasonlítasz! Te mindig kész vagy teljesíteni bhaktád vágyát, ezért kívánságteljesítő fának [vāñchā-kalpatarunak] neveznek. Amikor az ācāryák annak érdekében, hogy átszeljék a tudatlanság tomboló óceánját, teljes oltalmat keresnek lótuszlábad alatt, hátrahagyják a Földön a folyamatot, amellyel átkelnek, s mivel Te nagyon kegyes vagy többi bhaktádhoz, elfogadod ezt az utat, hogy segítsd őket.”


MAGYARÁZAT

Ez a kijelentés feltárja előttünk, hogyan segítenek a kegyes ācāryák és a kegyes Istenség Legfelsőbb Személyisége együtt a komoly bhaktának, aki haza akar térni, vissza Istenhez. Śrī Caitanya Mahāprabhu Rūpa Gosvāmīt tanítva így szólt:

brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva
guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja
(Cc. Madhya 19.151)

A bhakti-latā    —    az odaadó szolgálat    —    magját a guru és Kṛṣṇa kegyéből kaphatjuk meg. A gurunak az a kötelessége, hogy az időt, a körülményeket és a szóban forgó személyt figyelembe véve megtalálja azt a módszert, ahogyan valakit rá tud venni az odaadó szolgálat végzésére, melyet Kṛṣṇa elfogad attól, aki sikeresen szeretne hazatérni, vissza Istenhez. A szerencsés ember azok után, hogy az egész univerzumot bejárta, ebben az anyagi világban egy ilyen gurunál, ācāryánál keres oltalmat, aki a kellő módszerekkel arra tanítja a bhaktát, hogyan végezzen szolgálatot a körülményeknek megfelelően, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége elfogadja azt. Ez megkönnyíti a jelölt számára, hogy eljusson a végső célig. Az ācāryának tehát kötelessége megtalálni azt az utat, ahogyan a bhakták szolgálatot végezhetnek, úgy, ahogyan a śāstrák meghagyják. Rūpa Gosvāmī például annak érdekében, hogy segítse a jövő bhaktáit, olyan odaadó könyveket írt, mint a Bhakti-rasāmṛta-sindhu. Az ācāryának kötelessége olyan könyveket kiadni, amelyek segítik az eljövendő jelölteket, hogy elfogadják a szolgálat folyamatát, valamint alkalmassá váljanak arra, hogy az Úr kegyéből hazatérjenek, vissza Istenhez. Kṛṣṇa-tudatú mozgalmunkban ugyanezt az utat írjuk elő és követjük. A bhaktáknak azt tanácsoljuk, hogy tartózkodjanak a négy bűnös tettől    —    a tiltott nemi élettől, a kábítószer- és alkoholfogyasztástól, a húsevéstől és a szerencsejátéktól    —,    s hogy naponta tizenhat kört mantrázzanak. Ezek hiteles utasítások. A nyugati országokban lehetetlen szünet nélkül mantrázni, ezért senkinek nem szabad természetellenes módon Haridāsa Ṭhākurát utánoznia, hanem ezt a folyamatot kell követnie. Kṛṣṇa elfogadja majd azt a bhaktát, aki szigorúan követi a szabályozó elveket s azt a folyamatot, melyet a hiteles tekintélyek által kiadott különféle könyvek és írások rendelnek el. Az ācārya a megfelelő utat mutatja meg, hogy az Úr lótuszlábának hajóját elfogadva átkelhessünk a tudatlanság óceánján, s ha valaki szigorúan követi ezt az utat, az Úr kegyéből végül eléri majd célját. Ezt a folyamatot ācārya-sampradāyának nevezik. Sampradāya-vihīnā ye mantrās te niṣphalā matāḥ, mondja ezért a śāstra (Padma Purāṇa). Az ācārya-sampradāya szigorúan hiteles. El kell tehát fogadnunk az ācārya-sampradāyát, máskülönben erőfeszítéseink hiábavalóak lesznek. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így énekel:

tāṅdera caraṇa sevi bhakta sane vāsa
janame janame haya, ei abhilāṣa

Imádnunk kell az ācārya lótuszlábát, valamint a bhakták társaságában kell élnünk, s így igyekezetünk, hogy legyőzzük a tudatlanságot, minden bizonnyal sikerrel jár majd.