HU/SB 10.3.11

Revision as of 09:37, 14 December 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


11. VERS

sa vismayotphulla-vilocano hariṁ
sutaṁ vilokyānakadundubhis tadā
kṛṣṇāvatārotsava-sambhramo ’spṛśan
mudā dvijebhyo ’yutam āpluto gavām


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

saḥ—ő (Vasudeva, akit Ānakadundubhinak is hívnak); vismaya-utphulla-vilocanaḥ—szeme tágra nyílt a csodálkozástól, amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége gyönyörű megjelenését látta; harim—az Úr Hari, az Istenség Legfelsőbb Személyisége; sutam—a fiaként; vilokya—látva; ānakadundubhiḥ—Vasudeva; tadā—akkor; kṛṣṇa-avatāra-utsava—az ünnepségre, melyet Kṛṣṇa megjelenése alkalmából kell tartani; sambhramaḥ—nagy tisztelettel akarta köszönteni az Urat; aspṛśat—élt a lehetőséggel, és szétosztotta; mudā—nagy örömmel; dvijebhyaḥ—a brāhmaṇáknak; ayutam—tízezer; āplutaḥ—elöntve, feltöltve; gavām—teheneket.


FORDÍTÁS

Amikor meglátta rendkívüli fiát, szeme tágra nyílt a csodálkozástól. Transzcendentális öröm töltötte el, s lelki ünnepet ülve gondolatban tízezer tehenet gyűjtött össze és osztott szét a brāhmaṇák között.


MAGYARÁZAT

Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura elemezte Vasudeva csodálkozását rendkívüli gyermeke láttán. Vasudeva remegett ámulatában, amikor meglátta az értékes ruhákkal és drágakövekkel oly szépen felékesített újszülött gyermeket. Azonnal megértette, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége jelent meg, nem közönséges gyermekként, hanem eredeti, négykarú formájában, teljes díszében. Az első csoda az volt, hogy az Úr nem félt megjelenni Kaṁsa börtönében, ahol Vasudeva és Devakī raboskodott. A második az volt, hogy noha az Úr, a Legfelsőbb Transzcendens, mindent átható, Devakī méhéből jelent meg. A harmadik csoda ebből következően az volt, hogy hogyan születhetett meg egy gyermek ilyen szépen felékesítve egy anyaméhből, a negyedik pedig az, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége Vasudeva imádandó Istensége volt, mégis megszületett a fiaként. Mindez azt eredményezte, hogy Vasudevát transzcendentális boldogság árasztotta el, s ünnepet akart ülni, ahogyan a kṣatriyák teszik, hogy megünnepeljék egy gyermek születését. Mivel azonban börtönben raboskodott, nem cselekedhetett így, ezért az elméjében ünnepelt, s ez ugyanolyan jó volt. Ha valaki nem tudja a tetteivel szolgálni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, szolgálhatja Őt az elméjében, mert az elmében végzett cselekedetek éppen olyanok, mint az érzékekkel végzett tettek. Ezt kettősségtől mentes vagy abszolút helyzetnek nevezik (advaya-jñāna). Az emberek általában rituális szertartásokat tartanak egy gyermek születésekor. Miért ne tartott volna ilyen szertartást Vasudeva, amikor a Legfelsőbb Úr jelent meg a fiaként?