HU/SB 10.9.11

Revision as of 01:37, 7 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


11. VERS

kṛtāgasaṁ taṁ prarudantam akṣiṇī
kaṣantam añjan-maṣiṇī sva-pāṇinā
udvīkṣamāṇaṁ bhaya-vihvalekṣaṇaṁ
haste gṛhītvā bhiṣayanty avāgurat


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

kṛta-āgasam—aki vétkes volt; tam—Kṛṣṇának; prarudantam—sírós hangulatban; akṣiṇī—két szemét; kaṣantam—dörzsölve; añjat-maṣiṇī—akinek szeméről a fekete festék az egész arcán elkenődött a könnyei miatt; sva-pāṇinā—saját kezével; udvīkṣamāṇam—akit Yaśodā anya ilyen hangulatban látott; bhaya-vihvala-īkṣaṇam—akinek szeme riadt volt anyjától való félelmében; haste—kézen; gṛhītvā—fogva; bhiṣayantī—Yaśodā anya megfenyegette Őt; avāgurat—s így nagyon szelíden megdorgálta.


FORDÍTÁS

Amikor Yaśodā anya megfogta Kṛṣṇát, Kṛṣṇa még jobban megijedt, s beismerte csínyét. Yaśodā anya ránézett, és látta, hogy sír. Könnyei összekeveredtek a szemét körben borító fekete festékkel, s ahogy kezével a szemét dörzsölte, az egész arcát összemaszatolta vele. Yaśodā anya ekkor megragadta gyönyörű fia kezét, és szelíden dorgálni kezdte.


MAGYARÁZAT

Yaśodā anyának és Kṛṣṇának ezekből a kedvteléseiből megérthetjük, milyen emelkedett helye van egy tiszta bhaktának az Úr szerető szolgálatában. A yogīk, a jñānīk, a karmīk és a vedāntisták még megközelíteni sem tudják Kṛṣṇát; nagyon-nagyon távol kell maradniuk Tőle, és azon kell igyekezniük, hogy testének ragyogásába merüljenek, de még erre sem képesek. Az Urat olyan nagy félistenek imádják örökké meditációjukkal és szolgálatukkal, mint az Úr Brahmā és az Úr Śiva. Még a hatalmas Yamarāja is fél Kṛṣṇától, így aztán ahogy Ajāmila történetéből megtudhatjuk, megparancsolta követőinek, hogy még a közelébe se menjenek a bhaktáknak, arról nem is beszélve, hogy elfogják őket. Tehát még Yamarāja is fél Kṛṣṇától és Kṛṣṇa bhaktáitól. Ugyanez a Kṛṣṇa azonban olyannyira rá volt utalva Yaśodā anyára, hogy rögtön beismerte vétkét, amikor Yaśodā anya megmutatta kezében a pálcát, s úgy kezdett el sírni, mint egy közönséges gyerek. Yaśodā anya persze nem akarta túlságosan megbüntetni szeretett gyermekét, ezért rögtön eldobta a pálcáját, és csak megszidta Kṛṣṇát: „Most meg foglak kötni, hogy ne rosszalkodj tovább! És a pajtásaiddal sem játszhatsz egy darabig!” Mindez megmutatja a tiszta bhakta helyzetét az Abszolút Igazság transzcendentális természetével kapcsolatban, ellentétben másokkal, például a jñānīkkal, a yogīkkal és a védikus rituális szertartások követőivel.