HU/SB 2.1.1: Difference between revisions

Latest revision as of 11:08, 17 March 2019

Śrīmad-Bhāgavatam - Második Ének - ELSŐ FEJEZET: Az első lépés Isten megismerésének útján

SB 1.19.40 - SB 2.1.2

Click here for English

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

1. VERS

śrī-śuka uvāca

varīyān eṣa te praśnaḥ

kṛto loka-hitaṁ nṛpa

ātmavit-sammataḥ puṁsāṁ

śrotavyādiṣu yaḥ paraḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-śukaḥ uvāca — Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; varīyān — dicsőséges; eṣaḥ — ez; te — tiéd; praśnaḥ — kérdés; kṛtaḥ — általad feltett; lokahitam — minden embernek hasznára válik; nṛpa — ó, király; ātmavit — transzcendentalista; sammataḥ — bizonyított; puṁsām — minden embernek; śrotavya-ādiṣu — a hallgatás minden formájában; yaḥ — ami; paraḥ — a legfelsőbb.

FORDÍTÁS

Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Kedves királyom! Kérdésed dicső, mert minden ember számára rendkívül áldásos. A válasz rá az, amit a legfontosabb hallani, s ezt minden transzcendentalista megerősíti.

MAGYARÁZAT

Már maga a kérdés is olyan szép, hogy a legméltóbb arra, hogy meghallgassuk. Pusztán ilyen kérdéseket feltéve és a válaszokat meghallgatva az ember elérheti az élet legtökéletesebb szintjét. Az Úr Kṛṣṇa az eredeti Legfelsőbb Személy, ezért minden Vele kapcsolatos kérdés eredeti és tökéletes. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentette, hogy az élet tökéletessége az, ha Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatát végezhetjük. Mivel a Kṛṣṇával kapcsolatos kérdések és válaszok az embert e transzcendentális helyzetbe emelik, Parīkṣit Mahārāja kérdései a Kṛṣṇa-filozófiáról rendkívül dicsőségesek. Parīkṣit Mahārāja teljesen Kṛṣṇába akarta meríteni elméjét. Ez az elmélyülés már azzal elérhetővé válik, hogy Kṛṣṇa rendkívüli tetteiről hall az ember. A Bhagavad-gītāban az áll, hogy pusztán azáltal, hogy megértjük az Úr Kṛṣṇa megjelenésének, eltávozásának és cselekedeteinek transzcendentális természetét, azonnal hazatérhetünk, vissza Istenhez, és soha többé nem kerülünk újra az anyagi lét e nyomorúságos helyzetébe. Éppen ezért nagyon áldásos, ha mindig Kṛṣṇáról hallunk. Parīkṣit Mahārāja arra kérte Śukadeva Gosvāmīt, beszéljen neki Kṛṣṇa cselekedeteiről, hogy elméje Kṛṣṇába merülhessen. Kṛṣṇa cselekedetei nem különböznek Magától Kṛṣṇától. Amíg Kṛṣṇa transzcendentális cselekedeteit hallgatjuk, távol maradunk a feltételekhez kötött anyagi léttől. Az Úr Kṛṣṇáról szóló elbeszélések olyan áldásosak, hogy a beszélőt, a hallgatót és a kérdezőt egyaránt megtisztítják. A Gangesz vizéhez hasonlítják ezeket, amely az Úr Kṛṣṇa lábujjánál ered. Bármerre folyik a Gangesz vize, megtisztítja a földet, és megtisztítja azt is, aki megfürdik benne. Éppen így a kṛṣṇa-kathāk, a Kṛṣṇáról szóló elbeszélések is olyan tiszták, hogy bárhol hangzanak fel, megtisztul tőlük a hely, megtisztulnak azok, akik hallgatják, s megtisztul a kérdező, a beszélő és mindenki más is.

SB 1.19.40 - SB 2.1.2

@@ Line 14: / Line 14: @@
 <div class="verse">
-:oṁ namo bhagavate vāsudevāya
+:śrī-śuka uvāca
+:varīyān eṣa te praśnaḥ
+:kṛto loka-hitaṁ nṛpa
+:ātmavit-sammataḥ puṁsāṁ
+:śrotavyādiṣu yaḥ paraḥ
 </div>
@@ Line 21: / Line 25: @@
 <div class="synonyms">
-''oṁ''—óh, Uram; ''namaḥ''—tiszteletteljes hódolatom Neked; ''bhagavate''—az Istenség Személyiségének; ''vāsudevāya''—az Úr Kṛṣṇának, Vasudeva fiának.
+''śrī-śukaḥ uvāca  —  Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; varīyān  —  dicsőséges; eṣaḥ  —  ez; te  —  tiéd; praśnaḥ  —  kérdés; kṛtaḥ  —  általad feltett; lokahitam  —  minden embernek hasznára válik; nṛpa  —  ó, király; ātmavit  —  transzcendentalista; sammataḥ  —  bizonyított; puṁsām  —  minden embernek; śrotavya-ādiṣu  —  a hallgatás minden formájában; yaḥ  —  ami; paraḥ  —  a legfelsőbb.
 </div>
@@ Line 28: / Line 32: @@
 <div class="translation">
-Óh, Uram, mindent átható Istenség Személyisége, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked!
+Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Kedves királyom! Kérdésed dicső, mert minden ember számára rendkívül áldásos. A válasz rá az, amit a legfontosabb hallani, s ezt minden transzcendentalista megerősíti.
 </div>
@@ Line 35: / Line 39: @@
 <div class="purport">
-A vāsudevāya szó jelentése: „Kṛṣṇának, Vasudeva fiának”. Kṛṣṇa    —    Vāsudeva    —    nevét énekelve szert tehetünk mindarra a jóra, amit az adományozással, a lemondással és a vezekléssel elérhetünk, éppen ezért az oṁ namo bhagavate vāsudevāya mantrát zengve a szerző vagy az elbeszélő, illetve a Śrīmad-Bhāgavatam bármely olvasója felajánlja tiszteletteljes hódolatát a Legfelsőbb Úrnak, Kṛṣṇának, minden öröm tárházának.
+Már maga a kérdés is olyan szép, hogy a legméltóbb arra, hogy meghallgassuk. Pusztán ilyen kérdéseket feltéve és a válaszokat meghallgatva az ember elérheti az élet legtökéletesebb szintjét. Az Úr Kṛṣṇa az eredeti Legfelsőbb Személy, ezért minden Vele kapcsolatos kérdés eredeti és tökéletes. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentette, hogy az élet tökéletessége az, ha Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatát végezhetjük. Mivel a Kṛṣṇával kapcsolatos kérdések és válaszok az embert e transzcendentális helyzetbe emelik, Parīkṣit Mahārāja kérdései a Kṛṣṇa-filozófiáról rendkívül dicsőségesek. Parīkṣit Mahārāja teljesen Kṛṣṇába akarta meríteni elméjét. Ez az elmélyülés már azzal elérhetővé válik, hogy Kṛṣṇa rendkívüli tetteiről hall az ember. A Bhagavad-gītāban az áll, hogy pusztán azáltal, hogy megértjük az Úr Kṛṣṇa megjelenésének, eltávozásának és cselekedeteinek transzcendentális természetét, azonnal hazatérhetünk, vissza Istenhez, és soha többé nem kerülünk újra az anyagi lét e nyomorúságos helyzetébe. Éppen ezért nagyon áldásos, ha mindig Kṛṣṇáról hallunk. Parīkṣit Mahārāja arra kérte Śukadeva Gosvāmīt, beszéljen neki Kṛṣṇa cselekedeteiről, hogy elméje Kṛṣṇába merülhessen. Kṛṣṇa cselekedetei nem különböznek Magától Kṛṣṇától. Amíg Kṛṣṇa transzcendentális cselekedeteit hallgatjuk, távol maradunk a feltételekhez kötött anyagi léttől. Az Úr Kṛṣṇáról szóló elbeszélések olyan áldásosak, hogy a beszélőt, a hallgatót és a kérdezőt egyaránt megtisztítják. A Gangesz vizéhez hasonlítják ezeket, amely az Úr Kṛṣṇa lábujjánál ered. Bármerre folyik a Gangesz vize, megtisztítja a földet, és megtisztítja azt is, aki megfürdik benne. Éppen így a kṛṣṇa-kathāk, a Kṛṣṇáról szóló elbeszélések is olyan tiszták, hogy bárhol hangzanak fel, megtisztul tőlük a hely, megtisztulnak azok, akik hallgatják, s megtisztul a kérdező, a beszélő és mindenki más is.
-A Śrīmad-Bhāgavatam Első Éneke a teremtés elveit írja le, és így az Első Éneknek a „Teremtés” címet adhatjuk. A Második Ének a másodlagos teremtésről, a kozmikus megnyilvánulásról szól. Mivel a különféle bolygórendszereket az Úr univerzális testének részeiként írja le, ez az Ének „A kozmikus megnyilvánulás” címet viseli. Tíz fejezetében a Śrīmad-Bhāgavatam célját és annak különféle jellemzőit mondja el. Az első fejezet a szent név éneklésének dicsőségét írja le, és utal arra a folyamatra, amellyel a kezdő bhakták az Úr univerzális formáján meditálhatnak. Az első versben Śukadeva Gosvāmī válaszol Parīkṣit Mahārāja kérdéseire, aki aziránt érdeklődik, mi az ember kötelessége a halál pillanatában. Parīkṣit Mahārāja örömmel fogadta Śukadeva Gosvāmīt, és büszke volt rá, hogy Arjunának, Kṛṣṇa bensőséges barátjának leszármazottja lehet. Nagyon alázatos és szerény volt, de nem titkolta afölötti örömét, hogy az Úr Kṛṣṇa oly kegyes volt nagyapáihoz, Pāṇḍu fiaihoz, különösen Arjunához, Parīkṣit Mahārāja vér szerinti nagyapjához. Az Úr Kṛṣṇa mindig elégedett volt Parīkṣit Mahārāja családjával, ezért elküldte Śukadeva Gosvāmīt, hogy a királyt, aki a halál küszöbén állt, segítse az önmegvalósítás folyamatában. Parīkṣit Mahārāja gyermekkora óta az Úr Kṛṣṇa bhaktájaként élt, így aztán vonzódása Hozzá természetes volt. Śukadeva Gosvāmī látta odaadását, ezért örömmel hallgatta a kérdéseket, melyeket a király a kötelességeivel kapcsolatban tett föl. Parīkṣit Mahārāja megemlítette, hogy az Úr Kṛṣṇa imádata minden élőlény legfőbb tevékenysége, és Śukadeva Gosvāmī örömmel hallotta a gondolatot. Így szólt: „Kṛṣṇáról kérdeztél, ezért kérdésed a legdicsőbb kérdés.” Következzék most az első vers fordítása.
 </div>