HU/SB 3.15.29

Revision as of 06:09, 2 April 2020 by TattvaDarsana (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


29. VERS

dvāry etayor niviviśur miṣator apṛṣṭvā
pūrvā yathā puraṭa-vajra-kapāṭikā yāḥ
sarvatra te ’viṣamayā munayaḥ sva-dṛṣṭyā
ye sañcaranty avihatā vigatābhiśaṅkāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

dvāri–az ajtóban; etayoḥ–mindkét ajtónálló; niviviśuḥ–beléptek; miṣatoḥ–miközben látta; apṛṣṭvā–kérdés nélkül; pūrvāḥ–mint korábban; yathā–mint; puraṭa–aranyból készült; vajra–és gyémántból; kapāṭikāḥ–az ajtók; yāḥ–ami; sarvatra–mindenhol; te–ők; aviṣa-mayā–minden megkülönböztetés nélkül; munayaḥ–a nagy bölcsek; sva-dṛṣṭyā–saját akaratukból; ye–aki; sañcaranti–haladni; avihatāḥ–anélkül hogy megállítanák; vigata–nélkül; abhiśaṅkāḥ–kétség.


FORDÍTÁS

A nagy bölcseknek, akiknek élén Sanaka állt, minden kaput kinyitottak. Nem ismerték a „miénk” és az „övék” fogalmát. Nyitott szívvel léptek be a hetedik kapun, saját akaratukat követve, ahogy a hat másik, aranyból és gyémántból készült kapun is áthaladtak.


MAGYARÁZAT

A nagy bölcsek    –    Sanaka, Sanātana, Sanandana és Sanat-kumāra    –,    bár éveiket tekintve nagyon idősek voltak, örökké kisgyermekek maradtak. Mentesek voltak a kétszínűségtől, s úgy mentek keresztül a kapukon, ahogyan a gyerekek mennek be mindenhová, anélkül hogy tudnák, szabad-e vagy sem. Ilyen a gyerekek természete. Egy gyerek mehet bárhová, senki sem állítja meg, sőt általában szívesen megengedik neki, hogy szabadon járjon-keljen. Ha azonban megakadályozzák, hogy belépjen egy ajtón, akkor természetéből fakadóan nagyon szomorú és mérges lesz. Ilyenek a gyerekek. Ez történt most is. A gyermek-szentek átjutottak a palota hat kapuján, és senki sem állította meg őket. Így aztán amikor a hetedik kapun is be akartak lépni, ám az ajtónállók lándzsáikkal az útjukat állták, természetesen nagyon mérgesek és bánatosak lettek. A közönséges gyerekek sírtak volna, de mivel ők nem közönséges gyerekek voltak, nyomban meg akarták torolni az ajtónállókon, hogy e nagy sértést elkövették. Indiában a mai napig érvényes, hogy egyetlen szent életű embert sem akadályoznak meg, hogy belépjen valakinek az ajtaján.