HU/SB 3.5.41

Revision as of 10:02, 15 March 2019 by TattvaDarsana (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


41. VERS

mārganti yat te mukha-padma-nīḍaiś
chandaḥ-suparṇair ṛṣayo vivikte
yasyāgha-marṣoda-sarid-varāyāḥ
padaṁ padaṁ tīrtha-padaḥ prapannāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

mārganti–keresve; yat–mint; te–Tiéd; mukha-padma–lótuszhoz hasonlatos arc; nīḍaiḥ–azok által, akik menedéket kerestek egy ilyen lótuszvirágnál; chandaḥ–védikus himnuszok; suparṇaiḥ–a szárnyak által; ṛṣayaḥ–a bölcsek; vivikte–tiszta elmében; yasya–akié; agha-marṣa-uda–ami szabadulást nyújt a bűnök minden visszahatásától; sarit–folyók; varāyāḥ–a legjobban; padam padam–minden lépésnél; tīrtha-padaḥ–akinek lótuszlába épp olyan, mint egy zarándokhely; prapannāḥ–menedéket keresve.


FORDÍTÁS

Az Úr lótuszlába nyújt menedéket minden zarándokhelynek. A kiváló, tiszta elméjű bölcsek, akiket a Védák szárnyai röpítenek, örökké lótuszhoz hasonlatos arcod fészkét keresik. Néhányuk minden lépésnél meghódol lótuszlábadnál, amikor a legkiválóbb folyónál [a Gangesznél] keres menedéket, amely minden bűn visszahatásától megszabadíthatja az embert.


MAGYARÁZAT

A paramahaṁsákat királyi hattyúkhoz hasonlítják, amelyek fészküket a lótuszvirág szirmaira rakják. Az Úr transzcendentális testrészeit mindig a lótuszvirághoz hasonlítják, mert az anyagi világban a lótuszvirág szépségének nincs párja. A világon a legszebbek a Védák, vagyis a Bhagavad-gītā, mert bennük a tudást maga az Istenség Személyisége adta át. A paramahaṁsa a fészkét az Úr lótuszhoz hasonlatos arcára rakja, s mindig lótuszlábánál keres menedéket, melyet a védikus bölcsesség szárnyain lehet elérni. Mivel az Úr minden kiáradás eredeti forrása, az okos ember, aki a védikus tudástól megvilágosodott, az Úr menedékét keresi, ahogy a madarak szállnak vissza elhagyott fészkükre, hogy kipihenjék magukat. A védikus tudás célja teljes egészében a Legfelsőbb Úr megértése, ahogy azt az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 15.15) mondja: :vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ. Az intelligens emberek, akik olyanok, mint a hattyúk, mindenképpen az Úrnál keresnek menedéket, s nem az elme síkján lebegnek a különféle filozófiákon eredménytelenül spekulálva.

Az Úr olyan kegyes, hogy szerte az univerzumban mindenhová eljuttatta a Gangeszt, hogy a szent folyóban fürdőt véve mindenki megszabadulhasson bűneinek visszahatásától, amelyek az ember minden lépésénél kifejtik hatásukat. Sok folyó van a világon, amely képes felébreszteni bárkiben az Isten-tudatot, aki megfürdik benne. E folyók közül a Gangesz a legfontosabb. Indiában öt szent folyó van, de a Gangesz közülük a legszentebb. A Gangesz és a Bhagavad-gītā a transzcendentális boldogság legfőbb forrásait jelentik az emberiség számára, s az intelligens ember náluk keres menedéket, hogy hazatérhessen, vissza Istenhez. Még Śrīpāda Śaṅkarācārya is azt mondja, hogy ha valaki szert tesz egy parányi tudásra a Bhagavad-gītāból, s iszik egy kevéske Gangesz vizet, az megmentheti őt Yamarāja büntetésétől.