HU/SB 3.5.42
42. VERS
- yac chraddhayā śrutavatyā ca bhaktyā
- sammṛjyamāne hṛdaye ’vadhāya
- jñānena vairāgya-balena dhīrā
- vrajema tat te ’ṅghri-saroja-pīṭham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat–ami; śraddhayā–lelkesedés által; śrutavatyā–csak azáltal, hogy hallja; ca–szintén; bhaktyā–odaadással; sammṛjyamāne–megtisztítva; hṛdaye–a szívben; avadhāya–meditáció; jñānena–tudással; vairāgya–elkülönülés; balena–az erejével; dhīrāḥ–a megbékélt; vrajema–mennie kell; tat–az; te–Tiéd; aṅghri–lábak; saroja-pīṭham–lótusz szentély.
FORDÍTÁS
Az embert már attól, hogy lelkesedéssel és odaadással hall lótuszlábadról, s a szívében rajta meditál, egyszerre a tudás fénye árasztja el, s az elkülönülés eredményeképpen megbékél. Ezért lótuszlábad szentélyénél kell menedéket találnunk.
MAGYARÁZAT
A lelkes és odaadó meditáció az Úr lótuszlábán olyan hatalmas csodát tesz, hogy egyetlen más folyamatot sem lehet hozzá hasonlítani. A materialista emberek elméje olyannyira zavart, hogy saját szabályozott törekvéseikkel szinte lehetetlen számukra, hogy a Legfelsőbb Igazság után kutassanak. Ám ha egy csekélyke vágy felébred bennük, hogy az Úr transzcendentális nevéről, dicsőségéről, tulajdonságairól stb. halljanak, még ezek a materialista emberek is túlléphetnek a tudás és elkülönülés elérésére irányuló összes többi folyamaton. A feltételekhez kötött lélek ragaszkodik ahhoz a felfogáshoz, amely a testet tekinti az önvalónak, ezért tudatlanságban él. Az önvaló tudományának művelése azt eredményezheti, hogy az ember eltávolodik az anyagi ragaszkodástól. E lemondás nélkül nincs értelme a tudásnak. Az anyagi élvezethez való legmakacsabb ragaszkodást a szexuális élet jelenti. Aki ragaszkodik a szexuális élethez, arról tudhatjuk, hogy nem rendelkezik tudással. A tudást lemondásnak kell követnie. Ez az önmegvalósítás útja. Az önmegvalósítás e két nélkülözhetetlen tényezője – a tudás és a lemondás – nagyon gyorsan megjelenik, ha az ember odaadó szolgálatot végez az Úr lótuszlábának. Ezzel kapcsolatban a dhīra szó nagyon fontos. Azt, akit semmi sem zaklat fel, s még ha oka lenne rá, akkor sem zavarodik meg, dhīrának nevezik. Śrī Yāmunācārya azt mondja: „Mióta szívemet elárasztotta az Úr Kṛṣṇa odaadó szolgálata, még gondolni sem tudok a szexuális életre, s ha mégis eszembe jut, nyomban undor fog el.” Az Úr bhaktája emelkedett dhīrává válik csupán attól, hogy lelkesen meditál az Úr lótuszlábán.
Az odaadó szolgálathoz hozzátartozik, hogy az ember avatást kap egy hiteles lelki tanítómestertől, és követi utasításait azzal kapcsolatban, hogy mindent meghallgat, ami az Úrra vonatkozik. A hiteles lelki tanítómester elfogadásának módja az, hogy az embernek rendszeresen hallgatnia kell őt, amint az Úrról beszél. A bhakták saját maguk tapasztalhatják fejlődésüket a tudás és a lemondás terén. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu nyomatékosan azt ajánlotta, hogy kövessük ezt a folyamatot, és hallgassuk az igaz bhakták szavait, s ezáltal a legnagyobb eredményt érhetjük el, legyőzve minden más folyamatot.