HU/SB 7.12.10

Revision as of 09:10, 19 August 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


10. VERS

kalpayitvātmanā yāvad
ābhāsam idam īśvaraḥ
dvaitaṁ tāvan na viramet
tato hy asya viparyayaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

kalpayitvā—határozottan megállapítva; ātmanā—az önmegvalósítás révén; yāvat—amíg; ābhāsam—(az eredeti test és az érzékek) tükröződése; idam—ez (a test és az érzékek); īśvaraḥ—teljesen független az illúziótól; dvaitam—kettősség; tāvat—addig; na—nem; viramet—lát; tataḥ—ilyen kettősség által; hi—valójában; asya—a személynek; viparyayaḥ—semlegesítés.


FORDÍTÁS

Amíg az élőlény nem tett szert a teljes önmegvalósításra    —    azaz amíg nem vált meg attól a tévfelfogástól, hogy azonos a testével, amely nem más, mint az eredeti test és az eredeti érzékek tükröződése    —,    addig nem szabadulhat meg a kettősség felfogásától, melyet a férfi és nő közötti különbség képvisel, s így minden esély megvan rá, hogy elbukik, mert értelme zavarodott.


MAGYARÁZAT

Íme egy újabb fontos figyelmeztetés arra, hogy a férfinak óvakodnia kell a nők iránti vonzalomtól. Amíg valaki nem tett szert az önmegvalósításra, és nem vált meg teljes mértékben az anyagi testet illető illuzórikus felfogástól, addig a férfi és a nő közötti különbség kétségtelenül tovább tart, amikor azonban valóban eljut az önmegvalósításig, ennek a megkülönböztetésnek vége.

vidyā-vinaya-sampanne
brāhmaṇe gavi hastini
śuni caiva śvapāke ca
paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ

„Az alázatos bölcsek igaz tudásuk révén egyenlőnek látják a tanult és szelíd brāhmaṇát, a tehenet, az elefántot, a kutyát és a kutyaevőt [a kaszton kívülit] is.” (BG 5.18) A lelki síkon a bölcs ember nemcsak a férfi és nő kettősségének szemléletét adja fel, de nem lát többé különbséget ember és állat között sem. Ez az önmegvalósítás próbaköve. Tökéletesen meg kell valósítanunk, hogy az élőlény szellemi lélek, ám különféle anyagi testeket ízlel meg. Lehet, hogy elméletben megértjük ezt, amikor azonban gyakorlati megértésre teszünk szert, akkor valóban paṇḍiták leszünk, aki tudással rendelkezik. Addig azonban a kettősség folytatódik, s a „férfi és nő” felfogása szintén tovább tart. Ezen a szinten nagyon óvakodnunk kell a nőkkel való társulástól. Senki se gondolja azt magáról, hogy tökéletes, és ne felejtse el a śāstrának azt az utasítását, hogy még attól is óvakodnunk kell, hogy a lányunkkal, az anyánkkal vagy a nővérünkkel társuljunk, más nőkről nem is beszélve. Śrīla Madhvācārya ezzel kapcsolatban a következő ślokákat idézi:

bahutvenaiva vastūnāṁ
yathārtha-jñānam ucyate
advaita-jñānam ity etad
dvaita-jñānaṁ tad-anyathā
yathā jñānaṁ tathā vastu
yathā vastus tathā matiḥ
naiva jñānārthayor bhedas
tata ekatva-vedanam

Az egység a változatosságban valódi tudást jelent, ezért a változatosság mesterséges feladása nem a monizmus tökéletes tudományát tükrözi. Śrī Caitanya Mahāprabhu acintya-bhedābheda filozófiája szerint vannak változatok, de a változatok együtt egy egységet alkotnak. Ez a tudás jelenti a tökéletes egység tudományát.