HU/SB 7.14.34

Revision as of 08:44, 25 August 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


34. VERS

pātraṁ tv atra niruktaṁ vai
kavibhiḥ pātra-vittamaiḥ
harir evaika urvīśa
yan-mayaṁ vai carācaram


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

pātram—az igazi személyiség, akinek adományt kell adnunk; tu—de; atra—a világon; niruktam—eldöntött; vai—valójában; kavibhiḥ—a művelt tudósok által; pātra-vittamaiḥ—akik jól tudják, hogyan találják meg azt az embert, akinek adományt kell adniuk; hariḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; eva—valójában; ekaḥ—csak egy; urvī-īśa—ó, Föld királya; yat-mayam—akiben minden nyugszik; vai—akitől minden származik; cara-acaram—minden, ami mozgó és mozdulatlan az univerzumban.


FORDÍTÁS

Ó, Föld királya! A kiváló, művelt bölcsek arra a döntésre jutottak, hogy egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa, akiben az univerzum minden mozgó és mozdulatlan lénye nyugszik, és akitől minden származik, méltó arra, hogy mindent Neki adjunk.


MAGYARÁZAT

Ha a dharma, az artha, a kāma és a mokṣa érdekében valamilyen vallásos cselekedetet hajtunk végre, azt az időnek, a helynek és a végrehajtó személyének figyelembevételével kell tennünk (kāla, deśa, pātra). Nārada Muni már beszélt a deśáról (a helyről), valamint a kāláról (az időről). A kāláról a huszadik verstől a huszonnegyedik versig olvashatunk, az ayane viṣuve kuryād vyatīpāte dina-kṣaye szavakkal kezdődően. Az adományozásra vagy a rituális szertartások végzésére alkalmas helyekről a 30., 31., 32. és 33. vers írt a sarāṁsi puṣkarādīni kṣetrāṇy arhāśritāny uta szavakkal kezdődően. Ez a vers most azt határozza meg, hogy ki az, akinek mindent adnunk kell. Harir evaika urvīśa yan-mayaṁ vai carācaram. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa a gyökere mindennek, és ezért Ő a legjobb pātra, személy, akinek mindent adhatunk. A Bhagavad-gītā (BG 5.29) kijelenti:

bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ
sarva-loka-maheśvaram
suhṛdaṁ sarva-bhūtānāṁ
jñātvā māṁ śāntim ṛcchati

Ha valaki a valódi béke és jólét élvezetére vágyik, adja mindenét Kṛṣṇának, aki az igazi élvező, az igazi barát és az igazi tulajdonos. A szentírásban ez áll:

yathā taror mūla-niṣecanena
tṛpyanti tat-skandha-bhujopaśākhāḥ
prāṇopahārāc ca yathendriyāṇāṁ
tathaiva sarvārhaṇam acyutejyā
(SB 4.31.14)

Ha Acyutát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát imádjuk, és Őt tesszük elégedetté, akkor elégedetté tehetünk mindenkit, éppen úgy, ahogyan egy fa ágait, leveleit és virágait is ellátjuk vízzel, ha csupán a gyökerét öntözzük, vagy ahogyan a test valamennyi érzékét elégedetté tehetjük azzal, hogy a gyomorba juttatjuk az ételt. Egy bhakta ezért egyszerűen csak mindent felajánl az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, hogy ezzel megkapja az adományozás, a vallásos cselekedetek, az érzékkielégítés, sőt a felszabadulás (dharma, artha, kāma, mokṣa) legnagyobb áldását.